Szivike elhúzott edzésre, apáék megjöttek, a kutya nem fogad szót, nekem meg hányingerem van.

Ma reggel busszal jöttem be a pszihonénihez. túléltem.

 annyira fura volt minden. régebben sokszor éreztem ezt, utána sokáig nem és most megint. hogy ott sem vagyok az adott helyen, az adott pillanatban. mintha ködfelhő lenne a szemem előtt, én meg kába lennék. illetve kába is vagyok. (ja, nem szívtam be...)
többször is majdnem elszédültem.

[censored=deleted]

egész idő alatt, míg vele voltam, az járt a fejemben, hogy "el sem bírod képzelni, mennyire szeretlek"...és nem tudtam kimondani.annyira nehéz megnyílni. annyira nehéz elhinni, hogy van, aki megpróbál átkukucskálni a falon. most eszembe jutott az egyik kedvenc dalom, a Nirvanátol a Come as you are...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.