2011.07.06. 00:41

csak ültem bambán, de azért figyelve az elhaladó autók szélvédőjét,
logikáztam a megfelelő pillanatot, amikor pont ráesik a csikk.
úgy tűnt, jó az időzítés, szikrákat szórt az égő a cigi a megérkezéskor.
a sofőr remélhetőleg bokáig szarta magát a meglepetéstől, és elégedetten nyugtáztam ügyességem, mikor jobbra kapta a kormányt.
a riasztó hangja úgy hatott rám, mintha álomból ébredtem volna fel. ami addig természetes volt, utána abnormális és érthetetlen.
az ok, amiért kárt okoztam a sofőrben, az autókban, az ok, amiért ledobtam a cigim, a 'csak-úgy'. a felnőttek alábecsülik, pedig valóban sok probléma okozója ez a két szócska.
nem bánom, pedig talán kellene. nem félek, hogy bárki is rájön, én voltam, pedig lehetne. attól sem tartok, hogy egyszer majd velem is megtörténik, mert nem fog. akik okosnak gondolják magukat, de nem azok, ilyenkor azt mondják: "mindenki ezt hiszi". a különbség azonban Mások és Köztem az, hogy amit elhatározok, abban biztos vagyok. tűnjön bármilyen abszurdnak.
van, aminek még nem látszik az eredménye. de a legutóbbi csínyem visszhangozzák a mentőautó szirénái. komoly baja nem lehet, úgyhogy különösebben nem érdekel, mi van vele. nem bántani akartam. csak-úgy ledobtam a csikket. na és?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: papírzsebkendő-lány

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nincsencimeablogomnak.blog.hu/api/trackback/id/tr213043070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.