mindenképp szerettem volna megkerülni ezt a szánalmas módját a kapcsolatfelvételnek, de miután törölted magad facebook-ról, és Bálint az egyetlen összekötő kapocs, aki szintén csak ott tudott (volna) téged elérni, abban bízom, olvasod ezt. muszáj találkoznom veled, mert megihlettél, de már a vésztartalékaimat élem fel, és nem sokáig bírom. 
tudom, hogy nem szabad hinni a részeg férfiaknak, ennek ellenére szokásom örökké megszívni velük. mivel stabilnak mondható kapcsolatom van (bár egyszer már csúnyán szarban hagyott a megérzésem...), annyira nem döngölnek sárba a szépítéseik, de veled, Kristóf, másként jártam, mert miattad (illetve nem miattad, hanem a találkozásunk miatt) az elhivatottságom elszállt, és én, aki 5 éve tudom, mi szeretnék lenni, és hová megyek tovább, végképp elbizonytalanodtam. látod, máris úgy írok, mintha olvasnád, pedig e reményemnek semmi alapja nincs. máris látom, ahogy telnek a hónapok, és lassan elfelejtem ezt a bejegyzést is, meg azt is, hogy találkozni akartam veled, és ugyan ott tartok, ahol most...

anya megint idegbeteg, Bencének nem volt kedve hozzám, ami furcsa
nekem pedig nem volt merszem látni őt..........

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.