Képzetemben sokat festek rólad,
De mindíg csak vörös-feketét.
Nem ismerem csupasz valódat,
De ajkad meztelen ivódott belém.

Monoton, néma pingák
Állnak sorban, ahogy megyek,
És talán azt várják,
hogy valóra váltsam őket veled.

Te nem révedsz el rám gondolva,
Ez az, ami legjobban tép...
Rázendít egy hamisan szóló nóta,
És vörös-fekete lesz az ég.

  Fél kilenc. Debrecen-Újfalu. Közeledem a buszmegállóhoz, és a gyomrom minden újabb lépéssel zsugorodik.Félek, hogy elesek vagy valami idétlen dolgot teszek, amit meglát. Mert nagyon fontos ez a két perc, amíg észrevehet. És mindig észrevesz.
  Már látom a kapucniját, és lábára képzelem a tornacipőjét is. Tudom, hogy lassan felém fordítja majd a fejét, és a sötét tekintetem még mélyebbre égnek bennem.
Sokan várnak, hogy feljussanak a buszra, de olyan, mintha csak ketten volnánk, és a tömeg burokként direkt zárna el minket egymástól.
Majdnem mögötte állok. Leveszi a kapucnit, és évekbe telik, mire rám néz. Tudja, hogy kell nekem. Valamit ki akar olvasni a szememből, valamit gondolni akar rólam. Úgy, ahogy én. Mégis, hideg elutasítással izzik a szeme, és elfordul. Őt napon át próbálom belémbörtönözni őt, de csak én esem rabul. Talán ő is, de az arcán szomorú öntudat ül, azt érzem, sejti; hamis vagyok.
Miután felszálltunk, már elveszett. Egy újabb nap kell, míg megtörténik ugyanez ugyanígy, és hiába várom, nem sugall több reményt az eddigi semminél.
Egyszer leszáll ott, ahol én. Csodálkozom és örülök. Csak miattam lehet. Úgy megyek a megszokott úton haza, mintha ott sem lenne. De a léptei visszahangzanak a fülemben, közel jár...nagyon közel, és hozzám ér. Gyengéden, határozatlanul, és sziklák hullnak rám. nem tudok megszólalni, a szemem csillog a könnyektől, amint az övéibe nézek. Ez a finom szempárt még nem láttam. Nincs benne fájdalom, talán csak egy csepp kétely.A keze a karomon nyugszik. Elsírom magam.
  Ajka az enyémhez ér, és olyan űrbe zuhanunk, ahol csak a teste van, és neki az enyém.
De  elrontom. Kinyitom a szemem. Véres a szája, vérízű az enyém. Vad lett, magának követel. Együnk még.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.