romon vagyok. nagyon. minden lehetséges módon. 
el akarok bújdosni valami meleg, trópusi kannibáloktól mentes helyre. szóval keresnék valami kellemes környezetet, és ott tengetném a napjaim. rengeteg dolgok csinálnék. kotyvasztanék mindenféle gazból, meg féregből, meg állatból, mindent kikísérleteznék, és előállítanék magamnak, persze, amíg nem jövök rá ezekre, nyers bogarakat eszek, meg olyan gyümölcsöket, amiket ismerek, vagy legalább nagyjából. tudnám élvezni. csak esték ne lennének, bár erre is kitaláltam valamit. magamhoz szoktatnék valami cuki kis majmot, vagy hasonlót, és ő lenne a "plüssöm". félne éjszaka, és akkor én nem félhetnék, hogy a csöpp békésen aludhasson.
nagyon jól ellennék. 
annyira fáj a szívem, hogy kába vagyok. most úgy érzem, minden ellenem dolgozik, pedig tudom, hogy nem lehet így.
bárcsak bátrabb lenne, és úgy akarna engem, ahogy én őt. bárcsak ő is merne játszani a tűzzel. bár ne lenne ő sem okos, és olyan esztelenül rohanna a vesztünkbe, ahogy én rohannék. a mámorért. egy csók a nyakamra, és elégek. nem lehet, hogy nincs tovább.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.