nem vagyok túl jól sem fizikailag, sem lelkileg. 
mikor jól érzem magam, egy apró gesztus letör, és a fáradtságtól úgy be vagyok lassulva, hogy drogosnak tűnhetek.
egyre jobban félek, és ettől is félek. a tervezés tartja bennem a lelket épp, ilyen szép ruhákat még sosem találtam ki eddig.
Bencének csináltam erotikus fotókat, de nem tetszettek neki. nekem igen, úgyhogy a legjobbakat megtartottam, majd talán egyszer lefestem. kicsit egoista vagyok, de ha már Ő nem szeret, akkor kettő helyett kell szeretnem magam.
hiányzik a Félkilences, de képtelen vagyok olyan későn hazamenni. és nem is nagyon merem látni. tudom, nem bántana... ez a baj. 

egyébként nem vagyok állandóan ilyen nyomott, csak épp most cseréli el a társaságom a kocsmacimboráira, így a kedvenc napom estéjét úgy töltöm, ahogy a többit is; egyedül.
 

Karodban ragadott az álom,
Talán egy nap telt el így.
Ajkad füstje füstöt ír a számon,
Karod lágy heve most is hív.

Ha egy tréfa csattanója volnánk,
Lesütném szemem, ahogy eddig is
Babrálnám már úgyis gyűrött szoknyám,
-Bajom? nekem? sohasincs.

De öledben mindig rózsaszín az álom,
Ott nem nézel komoran rám.
Ajkadból a füst füstölne a számon,
És szeretsz engem végre, kicsit, talán.

(a középső versszak kicsit kilóg, mert az eredeti nem tetszett, és jelenleg beérem ezzel)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.