ha egy kis nyugtot hagynak nekem a fiúk, leírok mindent töviről-hegyire.:D

szóval igen, elmentem abba a fos táborba. a jómadarunk változatlanul utál, még mindig nem tudom, hogy miért. de most visszafogta magát (amit nagyon jól lett, ugyanis tuti lecsapom.:D mindenkit lecsapok.:D).
ott voltak az ikrek, akikről még nem írtam. szintén nagy csalódás volt tavaly mindkettő. az egyikkel jót beszélgettünk, imádnivaló srác, komolyan :)
túléltem, viszont szarrácigiztem a tüdőm.

vasárnap hazahoztak kocsival. hihetetlen hülyén éreztem magam. minden tekintetben én voltam a kakukktojás. mindig én vagyok a kakukktojás. mindegy, ezt nem részletezném, baromság.

este Kulafinál aludtam, és hihetetlen éjszakánk volt, mint mindíg.
reggel hazabicikliztünk és kuurva jó volt.:D főleg, mikor átgázoltunk azon a locsolón, vagy mi volt az.

szar vagyok, nem megy a blogolás...most valahogy nem tudok lényegtelen dolgokról hosszan írni. azért leírom legújabb fosságomat, ami még a táborban keletkezett. tudom ám fejből.:D

Néha a bánat
a szívemhez ér,
Olyankor vagyok
igazán csak Én.

Néha a bánat
a szívemre ül,
Néha hozzám bújik,
de meg nem szelidül.

Néha a bánat
kést is döf belém,
És én csendben tűröm,
Mert olyankor az Enyém.

Néha a bánat
Eldobna magamtól,
A bánat már megszokott,
S én nem leszek soha jól.

Bazsi kiegészítette:D
neked meg csoki, Kulafim (tudom, hogy olvasod:D)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.