lélkemorzsák
2009.08.23. 22:07
Érzem, hogy az elvárások súlya alatt lassan összeroskadok és tudom, nem sokáig bírom már, hogy minden egyes embernek meg kell felelnem;
Mindenki tiszteletet követel, sokak sokat, és nem jogosan.
Én pedig az elvárások halmazában és a teljesíteni-vágyás hevében elfelejtem keresni, mindebben mégis hol van az ÉN érdekem?
Az elfogadást magam felé nem tudom biztosítani, igy ezt másoktól várom el, érzelmi hűségért, szeretetért és 1-2 jó szóért cserébe. Sokak kevéslik a figyelmet és tiszteletet; ők azok, akik még ennyit sem érdemelnének tőlem.
Aztán ugye ott vannak az elkorcsosult normák, hogy mindenki a futószalagról jöjjön és mindehhez még jó képet is vágjon, ugyan úgy, ahogy a többi...
Ja, és a gyűlölet, boldogtalanság, meg előítélet. Mindezek hiányában összeomlana a társadalom, nem lenne szükség magára a pénzre, tejhatalmú irányítókra, és nem lennének ekkora vagyoni különbségek. Nem kéne vásárolnunk semmit, mert meglenne mindenünk egy boldog élethez. Nem lenne környezetszennyezés, háborúk és maffia.
Na ilyen világ az, amilyen sosem lesz nekünk.
Miért Akarok olyanná lenni, amilyen nyilvánvalóan nem én vagyok,
És miért Kell olyanná változnom, amilyenné egyáltalán nem szeretnék?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bɑzsii 2009.08.24. 20:02:51
RESPECT néked óóó hatalmasságos Princess Petra :D
