rohadtul elegem van. (dögöljön meg az avast!).
és elegem van abbol is, hogy ilyen kibaszottul aljas mocskos céda vagyok, aki nem becsül másokat, mások értékeit, magánéletét, érzéseit, aki gond nélkül (és sajnálatos módon nagy rutinnal) gázol mások lelki világába. ezeket a rosszaságokat az adott pillanatban nem mindíg tudatosan követem el (DÖGÖLJ MEG, SZÁJONBASZOTT AVAST, DÖGÖLJÖN MEG MNDEKI), aztán utána persze szánom-bánom, meg óriási bűntudatom van, szóval minden megvan, amitől csak szar kedvem lehet, viszont semmi nem váltzik a helyes irányba és senkinek az ég világon nem lesz könnyebb a kesergésemtől meg bűnbánatomtól.

szoval igen, ott járok, hogy szörnyű dolgokat művelek azokkal az emberekkel, akiket a leginkább szeretek, és mindezek okozója csupán a hóbortom, nem egészen százas elmeállapotom, a hangulatingadozásaim, a tanácstalanságom, a féltékenység azaz/és a birtoklási vágy.   (rohadjon meg mindenki, akinek csak köze van a szájonbaszott avast-gecihez). tudok változatos szóhasználatomrol, és igen, tartunk itthon szappant, de nincsen jo ize, és a nevelésemet se most vitassuk má' meg, kösz.

ujbabban többszörösen tanácstalan vagyok, és nagy szükségem volna rád MOST, Bazsi, de tudom, h neked is megvannak a magad kis dolgai, és sajnálom, hogy tömlek a szarságaimmal annyiszor, szóval elvárom, hogyha eleged van, szólj, fékezz meg, vagy valami, mert nem akarok semmit se mégjobban/ nagyon elrontani.

ugye ugy volt, hogy jön holnap Béjjbi, és hát persze h nem, ráadásul, mert anyám olyan szörnyen ostoba és sutyerák, sajnálom, hogy ezt kell írjam arrol, aki nagy fájdalmak közepette kinyomott engem ott, ahol másvalaki egy teljesen másmilyen dolgot azelőtt benyomott neki ugyan azon a helyen.

nem tudom, hogy mi lesz és hogy (szánalmas, hogy hónapok óta csak ezt bírom írni), de iszonyúan szeretnék már valami radikális változást a nyomorult életembe, mert ez igy sehogyse jó senkinek, végképp nekem nem, és ha a sült galamb nem kiván repülni én meg lusta vagyok elmenni érte, akkor ugye a konyhakésért még mindig el tudok csoszogni. vagy valami ilyesmi.

lényeg, hogy ne legyek többé, aki megkeseríti mások életét, a sajátjáéval meg képtelen mit kezdeni, ha az alapjai (adottságai/képességei; de ezek olyan ronda szavak és ilyeneket az iskolákban hallani a szörnyen ostoba de mélyen tisztelt tanári kartól, akik baromi hiteltelenül osztják az észt, és "mossák kezeik".) megfelelőek is az igavonó-sapiens élethez. legfeljebb többhöz, vagy sokkal többhöz, de a tehetség mit sem ér, ha lustasággal párosul...vagy gyávasággal...és sok-sok ellentéttel.
na kérem szépen, ez vagyok én, a csodálatos, fényes kamaszéveit élő nyomorult kis csökevény, aki még mindig ott himbálózik egy istenverte köldökzsinóron, csakhogy az már nem hús, hanem valami sokkal több, és egy olló nemigen birkózik meg vele.

mindenkinek jóéjszakát, mindenkinek, aki lefossa, mi meg végbe bennem, (nem a szarról, azaz székletről van szó) vagy 5 percig érdeklődően néz és kérdez, de aztán elhagyja őt utolsó reménye és türelme.
mindenesetre, én köszönöm mindenkinek, aki valaha is próbált valami támogatás-félét kicsikarni magából az irányomba.
és mégvalami. ha létezik pokol (amit erősen kétlek, de haggyuk), akkor én a legeslegmélyebb bugyrában rohadok majd az örökkévalóságig. (huhu, de jó, h a pokol csak mese:D) adios.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.