tegnap a Pszihonéninél rajzoltunk. illetve úgy volt, hogy egyikőnknek firkálnia kellett, a másiknap pedig kihozni belőle valami megfogható dolgot. aztán fordítva, és igy tovább, egészen, mig 10 rajz össze nem jön. később a szavakkal valami történetet kellett irnom, lényeg, hogy benne legyen mint a 10 szó. irtam egy szomorút, és egy kevésbé szomorút, már-már vidámat. Mónika néni azt mondta, becsapom a Pszihonénit a rutinommal. nem volt szándékos.

szavak:

-óra
-süti
-cigi
-hajó
-violinkuklcs
-ember
-biciklista
-arc
-rózsa
-szőlő

Ütött az óra. Az anyja által uzsonnának csomagolt süteményeket a folyóba dobta, és rágyújtott egy Marlboróra. A hajó indulásra készen állt, de ő még tétovázott. Talán nem ez a legmegfelelőbb időpont a szökésre. A zene üvöltött a füleiben, nem hallott semmit maga körül. Elkeseredetten bámult a városra, melyben felnőtt. Gyűlölte ezt a helyet, gyűlölte az embereket, akik annyiszor rugtak már belé.
Egy biciklista húzott el mögötte. Nem vették észre egymást. A bartája volt az. az egyetlen barátja.
A hajó rögtön indul, nem tétovázhatott tovább. A kimerüléstől szédülve, kócosan botorkált fel rá.Nagyon messze viszi őt, idegen országba, idegen helyre, idegen emberek közé. Tulajdonképpen, itt is mindenki idegen volt neki, csak az arcok voltak ismerősök. Az ölelkező szerelmespárok arcai, a gúnyos mosolyok, melyek nap mint nap hozzá, neki szóltak, és melyeket éveken át kellett néznie.
A hajóban lévő büféasztalokon fehér rózsákat látott egyszerű, üveg vázákban. Csupa titok és csend. A mennyezetről műanyag szőlőfürtök bámultak rá, már tél volt, de a szüreti díszítést még nem szedték le. Kevesen voltak itt, idős emberek unokákkal. Figyelte a boldogságukat. A boldogságot, amit ő sosem érzett.
Hosszú, magányos útra indult, oda, ahol soha senki nem talál rá, hullája az idő múlásával eloszlik. Maga után csak néhány emléket hagyott az emberekben, ő volt az a lány, aki sosem tért haza... bár otthona sem volt.

na és a vidámat -úgy döntöttem,- nem írom be, mert túl összeszedetlen és erőltetett.

aztán Csillukával is megcsináltuk ugyan ezt, és mindkettőnk megírta a maga történetét. az enyémmel kezdem, higgyétek el, az övé a sajátom után igazi fellélegzés vagymi lesz.

szavak:
-ház
-fenyő
-fa
-hurrikán
-villanykörte
-lámpa
-csiga
-csirke
-virág
-fog(ak)

Az új, óriási házunkban ünnepeltük a karácsonyt. Egy évig épült apám összelopott vagyonából.A fenyőfa illata már betöltötte a nappalit, és mindannyiunk orrába kúszott. A hurrikán már közeledett felénk, tudtuk, az ájnádékokra sincs már szükség. Csak szeretni kellett volna most egymást míg lehet. Mindannyian elkeseredetten próbáltuk megadni a másiknak a sok évnyi elmaradt szeretetet. Egyikőnk sem volt képes rá.
A villanykörtékből nem jött már fény, egy órája elment az áram. Meggyújtottuk anya gyerekkorából maradt petróleumlámpát, amitől láttunk valamicskét. Az asztalhoz ültünk megenni az utolsó vacsoránkat. Gondosan kötött virágcsokor állt az asztal közepén, körülvéve egzotikusan ízesített csirkével, hallal, minden létező húsfélével, mártásokkak, öntetekkel. Az étel ropogott a fogaink alatt. Talán azért ettünk, mert reménykedtünk, hogy túléljük, miközben mindannyian tudjuk, hogy nincs esélyünk rá.
Dugig ettük magunkat, és a kanapéhoz andalogtunk. Leültünk a hideg bőrre, fáztunk, és visszagondoltunk az életünkre, aminek nemskára vége szakad. Mindenkinek maradt befejezetlen dolga itt. Apáéknak a válási procedúra, hugomnak a leckéje. Nekem pedig a nevetés elsajátítása. Az őszinte nevetésé.
Egyre erősödött a hurrikán zaja, míg végül minden elsötétedett. Egy másodpercig szédültem, utána megszűnt mindent.
A házunk, az életünk. Csak egy csiga élte túl... egy átkozott csiga.

na és a Csilláé:

Réges-régen, kerek erdő közepében fenyőfák és tölgyfák közt, egy házban élt egy csiga és egy csirke. Nagyon szegények voltak, nem volt más egyebük, csak egy váza viráguk és egy lámpa, amiben egy villanykörte volt.
Nem tehettek más egyebet, elindultak szerencsét próbálni. Azt gondolták, hogy elajdák a vázát és a lámpát. A virág idő közben elszáradt.
Mentek-mendegéltek, egyszercsak találkoztak egy hurrikánnal:
-Hát ti meg minek jártok erre, amerre a madár se jár?!
Az agresszív vegetáriánus csiga ezt mondta:
-Mi közöd hozzá, te nyomorék?
-Na várj csak, bekaplak a száraz kórós vázáddal együtt!
Így is lett.
A rossz idegzetű csirke, látván a barátja halálát, szívrohamban meghalt.
A hurrikán elvitte a lámpát és a vázát.
A ház azóta is üresen áll az erdőben.

majd Lizukával is alkottunk. előbb megint az enyémet. már ez is baromi erőltetett, és szánalmas, hogy az összes sztorim a szeretetről (ill. annak hiányáról) szól. az övé meg annyira jellemző. én szinte fetrengtem a röhögéstől.

szavak:
-felhő
-teknős
-meggy
-csiga
-mell(ek)
-hernyó
-madár
-hattyú
-kígyó
-pillangó

Egy város közelében lévő, csendes kis mezőn ültem a fűben. Sütött a nap, kellemes idő volt. Halvány felhők úsztak el az égen.
Meghalt a teknősöm. 2 évig volt velem.  Eltemetni jöttem őt, már megtettem. Ott nyugszik a meggyfa tövében.
Füves cigit szívok, az agyamra máris ködfelhő ült. Csiga rohant el előttem. Könnyeztem, végtagjaim zsibbadtak voltak és szédültem.
Éreztem melleim közt egy hernyó vergődését, biztos a fáról esett rám.
Pillangók repdestek a szemem előtt szárnyak nélkül, és gúnyosan nevettek rám.
Tudták, amit annyira igyekeztem titkolni. Ez pedig az öcsém halála volt. Egy madár repült egyenesen a gyomrába. A szemem előtt vérzett el, és sokáig néztem a szenvedését. Végül elszédültem. Pedig segíthettem volna. A kurva madár tovarepült, miután hosszú csőrét kihúzta belőle.

Ekkor egy hattyú ült az ölembe. Jobb szárnyát félig leszakítottam a kis ásóval, meg sem tudott mosdulni. Szenvedést akartam. Még több szenvedést.
Egy marást éreztem. Már nem tudhattam meg, hogy egy kígyó volt. Én is megaltam. Eltűnt a képzeletbeli sebzett hattyú, eltúntek a flegma pillangók. Egy madár kóstolgatta a szemeim.  Az a madár, amelyik megölte az öcsémet. De többé nem éreztem...semmit.

Lizáé (kis szexmániás, de majd meglátjátok.):

Egy meleg nyári napon két pillangó éppen isztikéltek. Pár nap múlva megszületett gyermekük, a hernyó. Pár másodperc múlva megjelent a kígyó és átcsúszott a bébin. A hernyó egyből meghalt. Szinte semmi fájdalmat nem érzett. A szülei hónapokig gyászolták, de ez senkit sem érdekelt. Az élet ugyan úgy ment tovább.

A kígyónak már nagyon dughatnéka volt, és elhatározta magában, hogy akivel elsőnek találkozik aznap, bárki is legyen az, megdugja. Blszerencséjére a csúf, ragyás, mocskos teknőssel találkozott. A teknős nem ellenkezett, hiszen még soha senkivel nem volt együtt, és kapva az alkalmon, beleegyezett.
Másnap a teknős megtudta, hogy terhes, így született meg gyermekük, a csiga [xD]. Hirtelen egy madár elkapta a csemetét és egyből lenyelte. A csigának vége! Meghalt! Kipurcant! Kampec! Soha többé nem jön vissza. De őt nem siratta meg senki.

A madár végül összejött egy hattyúval, és boldogan éltek napokat baszva és drogozva át. A drogtól megy formájú felhőket láttak a vizen, és óriási melleket mindenütt.
Boldogan éltek, míg le nem lőtték őket a vadászok.

Imádom a barátaimat, és büszke vagyok rájuk. Nem is tudom, mi lenne velem a szeretetük nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.