a legnehezebb része a gyógyulásnak az álmodás, mert olyankor tehetetlen vagyok.

hazajöttem, és teljes káosz, anyám még mindig sárkány. alig várom, hogy visszamenjek.

a mai nap kicsit szar volt, mostmár csak jobbak jönnek :D

Lizu "tiszteli bennem" én meg büszke vagyok és vidám.

 az utolsó előtti sorig a "vers" lehet régi emlék is, de ezúttal egy sötét kéz lentről, ami nem ébren nyúlt értem, és bár nem volt gyenge, még ráfér a kondi.
[magyarul ÁLMODTAM BASSZKI :]

Vele voltam,
Simogattam.
Simogatott,
Megdobbantam
Csókunk vadul
Vette eszünk,
Boldog voltam...
Ébren meg majd külön leszünk.
 

ja és igen, a buszon kurvajót rajzoltam.:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.