nyáron szinte minden nap ez van.

unalmas nap volt, jó meleg is, utálom ezt.

voltam kozmetikusnál, de olyan ciki volt, hogy bejött a fia. igaz, pár évvel fiatalabb nálam, de akkor is...
aztán lekéstem a buszom Debrecenbe, hazamentem, és csak egy óra múlva jött a másik, de hogy az milyen kényelmes volt.... tényleg. ritka.

a holnapi napban nagyon bízom, főleg Nikiéknél.
remélem, fogok majd tudni inni, mert alkohol nélkül... 
végül is nem tragédia, de most akarom.
remélem, megtalálom azt, akit keresek,
aki feledteti velem Őt, mert nagyon fáj, 
ma is nagyon fájt. szeretem.

"Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.

Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradj nekem,
de hiába az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson."              (Radnóti)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.