A hétvégét Szivibogyónál töltöttem.
Én soha nem gondoltam, hogy létezik ilyen szerelem.
Naponta többször hangzanak el az olyan mondatok, mint: "Épp ezt akartam mondani." vagy: "Pont erre gondoltam."... Sokszor tudni vélem, mi jár a fejében, de nem mindíg kérdezek rá. Tudom, mit gondol erről vagy arról, fordítva dettó. Eközben nem érzem, hogy belém furakodna, vagy hogy vájkálna bennem, ez tök természetes módon működik nálunk.
Asszem, előző vagy az előtti bejegyzésemben írtam, hogy azt érzem, új lépcsőfokra jutottunk együtt, és hogy picit megint olyan, mintha új lapokkal kezdenénk. Nos, péntek este jött ki elém a buszhoz, és azzal kezdte, hogy mondani szeretne valamit... Az én szavaimat mondta el szóról szóra, mivel ő ezt érzi, és nem tudja, hogy értem e. Nevettem, és azt feleltem, hogy persze, hogy értem. Megsúgtam, hogy ugyan ezt megtalálja a blogomban. (:
Azt is mondta, nagyon örül, hogy sikerült legyőznünk a megszokást.
annyira szép.
Aztán ma rajzoltunk, és pizzákat sütögettünk (2-t, ők lettek a közös gyerkeink, és természetesen megettük őket, mert mi kannibálok vagyunk:D).
A rajz rohadtul jól sikeredett, de 10 percenként nyafogott, hogy áá, ő nem tud rajzolni.
aztán dehogynem tud.:D
♥
"You're all I need, You're everything."

jóéccakát, legyetek szerelmesek ::D

 Ja, és mégvalami: HAAJRÁ, BAZSI! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.