az emberek MEGBÍZHATALANOK, végképp az olyan emberek, akik nem biztosak önmagukban, és nem tudják szeretni magukat. én is ilyen vagyok, viszont ha szeretek valakit, akkor én TUDOM, hogy igenis szeretem őt, és olyankor mindenem az illető kezébe adom (nem szó szerint értendő).legutóbb is ezt tettem, és hatalmasat szívtam vele, és szívok még most is, és szívok örökké, mert az egész egy ÁTVERÉS volt, egy kibaszott hazugság, jó adag megjátszással körítve.
nem is tudom, hogy sajnáljam e, amiért turkászok mások életében. ez esetben felnyitotta a szemem...de könnyes lett. na nem igazából, MÉG nem sírtam, és nem is tervezem, ugyanis a dolog még egy röpke gondolatot sem ér meg, nemhogy bármilyen érzelmet.
persze ez így nem megy rögtön egyről a kettőre, de ezek után, nemhogy emberileg nem fogom szeretni őt, hanem ha eszembe jut, egy akasztófán fog csüngni, ólomdarabokkal a lábain.
minden érzelmet kiirtok magamból.
GYŰLÖLLEK, ÉS EZÉRT A SOK-SOK HÓNAPÉRT IS ÖRÖKRE GYŰLÖLLEK MAJD.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.