10 napja már, hogy nem írtam semmit.

most értem el arra a pontra, hogy nem halogatom tovább a kis titokzatos dolgaim, ideje lépéseket tennem előre, mert igy hiába telik az idő, én változatlanul csak egy helyben toporgok.
igen nagy dilemma volt eldönteni hogy merre szeretnék menni, de döntöttem, és biztosan jól döntöttem. izgatottam várom azt az időt, amikor minden teher lekerül a vállamról, nem kell vigyáznom, kinek mit mondok, mert nem lesznek sötét titkaim, nem kell semmit megjátszanom, kibontakozhatok, és remélem, hogy sikeres és boldog ember leszek egyszer.
tudom, hogy addig rögös lesz az út, de meg fogja érni.
tudom, hogy elvesztek magamból sok-sok kis darabkát, amit most még fontosnak tartok...talán azok is. igazából ettől a résztől félek a leginkább. nem attól, amit fizikailag meg kell tennem...a lelki változásoktól félek.
mikor nagyon mélyen vagyok, egyszerre termékeny leszek, verseket írok, meg mindenfélét rajzolok, és nekem ezek a dolgok nagyon fontosak. a kreativitásom a személyiségemre épül, a személyiségem nagyrészt a múltamra is, és bár ami megtörtént, azon nem változtathatok, de hozzáállhatok másképpen. viszont így is összeomlik minden, de nem szabad semmi után kapnom, akkor megfutamodnék. mindent át kell rendezni idebent... kiszedni és eldobni ami hátrál, és előszedni, ami segít.

még mindig nem vagyok ebben az egészben biztos... az első lépéseket megteszem, utána meglátom, hogy alakul.
olyan ez az egész, mintha újjáéleszteném magam. ez már egy jobb verzió lesz. egy átjavított Petra. volt-nincs búvalbaszottság, pá-pá vagdosódás és könnyek, ég veled, drága imádott Cigaretta.
én leszek a Bogyikám exe, és az új barátnője is egyben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.