bocsibocsi, tényleg írok már, bár a Múzsát szerintem rég elütötték a 47-esen, de mindegy.
Voltak mélypontok (vagyis..még mindig vannak), de igyekszem átugrani őket.
ja, időközben 7 hónaposak lettünk, ÚRISTEN, nem is számolom tovább, mert nem tesz jót, érzem. ezt nem tudom megmagyarázni, csak úgy van. előfordul. sokszor. lehet hogy buta vagyok, akkor sem tudm elmondani, de egyébként is, asszem Shakespeare bácsi mondta, hogy "Nem érez, ki érez szavakkal mondhatót.".

Valami 'asszem megváltozott, vagy áá, annyira szar ezt így leirni, lehet, hogy csak a szokásos téli (/őszi tökmindegy) melankólia, elront mindent, de idén azértse hagyom, és megverek mindenkit, aki az utamba áll.:D
Valami hiányzik, valami..nem tudom hova lett, de annyira fáj, és most csak Rá lenne szükségem, de a nap minden percében, hogy ujra visszahozzam azt a valamit, amitől mindent szebbnek láttam, szivesen keltem fel reggel, és vigyáztam az úttesten, véletlen se üssenek el, mert nehogy meghaljak már:D
Most lehet átverem magam, vagy lehet csak az idöjárás baszakodik velem, de én most ezt nagyon nem bírom, és nem szabad róla beszélnem, mert lhet csak rosszabbra fordul minden, nem veszithetek el 7 hónapnyi csodát, örökké akarom, hogy úgy legyen, mint ez előtt volt. ÖCSÉM KUSSOLJ A BÜDÖS PICSÁBA MÁR. nem veszithtem el soha, mert ő az  egyetlen, aki igazán szeret, és ő az egyetlen, akit igazán viszont szeretek.

na mindegymár ebböl a fosömlenyböl is elegem van, olyan vagyok mint egy szétcsúszott alkoholista -minden alkoholista  BLABLABLAÉMFL,FáÉ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.