hétvége és hétfő
2010.02.22. 00:00
a hétvégék akkor jók, ha kipihened a hétköznapok fáradalmait, de ez azért már túlzás. a tegnapi és a mai napom is rohadtul egyforma volt, a tegnapra alig emlékszem.
felkeltem reggel, tv-ztem 2-3 óra hosszát, lezuhanyoztam, reggeliztem, gépeztem kora délutánig, amig nem jött Bogyó. ő este elment, megint a géphez ültem, aztán lezuhanyoztam, és elaludtam a tv-n.
ja, csütörtökön furcsa álmom volt, és kár, hogy csak álom, ugyanis nagyanyám keltett benne, mint ahogy minden reggel teszi fél 7-kor, igen ám, csak ezúttal azt mondta, hogy ha nincs kedvem, nyugodtan maradjak itthon egész héten, nem kell iskolába mennem.
a szombati álmom félelmetes volt, nem olyan, ami megijeszt, hanem olyan félelem, amitől úgy igazán félsz, de nem rettegsz. szóval nálam egy ilyen dolog a tenger és az óceán, az az elképzelhetetlen mélység, az óriási halak, meg cetek, cápák, meg delfinek, meg bálnák és a sok titok. [igen, tényleg rímelt]. az álmot magát nem írom le, teljesen felesleges, egyszer talán lefestem, vagy rajzolom, még nem tudom. formákkal meg színekkel jobban tudnám szemléltetni a "látványt", már ha volt ilyen az álomban, az érzést meg nem tudom megmagyarázni, de még mindig különös érzés lesz úrrá rajtam, amikor eszembe jut...
na és akkor ma, azaz: hétfő
suli. ami említésre méltó, az az irodalom óra, amikor valahogy [nem figyeltem, olvastam] szóba jött az egyenlőség, meg a rasszizmus, fajgyűlölet. heves vita alakult ki a fogalmakrók, hogy mi is az a pénz, mi a rasszizmus, és mi az egyenlőség, én pedig figyeltem a reakciókat és hozzászólásokat. érdekes volt hallani az osztály fehérfűzős-acélbetétes-borotváltfejű-gárdistaáját, meg az osztály sokat olvasott-de fórumon és plázán felnövő szőkenőjét, ja és a többi - a vita szempontjából- jelentéktelen, semmi-érvekkel és hozzáfűzésekkel közbeszóló egyéneit. egyszer szóltam közbe, és azt tanácsoltam, hogy halasszuk el a vitát úgy 40 év múlvára, és esetleg egy osztálytalálka keretében megbeszélhetjük. nem hiszem, -vagyis, ez világosan látszik,- hogy még nincsenek átélt tapasztalataik [ahogy nekem sincs], és amit mondanak, az még nem saját vélemény. de az is tök mindegy lett volna, ha nem szólalok meg, mert már annyira belemerültek a veszekedésbe. na mindegy, én jót mosolyogtam. :D
amúgy föci 4-es, matekon kompetencia-szerűség, ami jelentéktelen volt, még az én kettes matekommal is könnyedén megoldottam, angol szódoga elhalasztva, bioszból tz [3-masban reménykedem], és kb ennyi.
sokat olvasott szőkenő barátnőm elhozta nekem A könyvet, amit annyira el akartam olvasni, és most végre...
Stephen King- Lisey története.
a Libriben láttam meg, elolvastam a tartalmat, úgy gondoltam, hogy valahogy muszáj megkerítenem, hát sikerült.
eddig még nem csalódtam, tetszik, és tényleg bensőséges, meg találtam benne 1 [vagy 2] mondatot, amit ki is írtam:
"Manapság az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a megértésnek, miközben senki sem érzi biztonságban magát."
szerintem a megértés az egy olyan dolog, amit nem lehet elvárni senkitől, mert az ember vagy meg tud érteni valamit, vagy nem. én igyekszem inkább az elfogadásra koncentrálni, mert egy kis akaraterővel bárki képes rá, és nem is lenne nehéz, csak valamiért most mégis az.
egyszer apám megkérdezte [nem olyan régen, 1-2 hónapja], hogy szeretem e Bencét. azt mondtam neki [őszintén], hogy: nem tudom. ha nincs velem, akkor érzem, hogy hiányzik, de nem érzem folyton, hogy húú, mennyire szeretem őt, viszont ha hozzá bújok, és itt van velem, világosan tudom és érzem. erre apám azt mondta: na! igen, ez lesz az (:
egyébként folyamatosan tapasztaltam eddig is, de főleg mostanában jövök rá, hogy az agy mikre képes. az emberek baromi hitelesen csapják be saját magukat. tudattalanul. na ez az igazi szar, mikor nem is tudod az eszeddel, hogy átcseszed magad...
na jó, mostmár baromi okos voltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bazsı' 2010.02.23. 15:05:11
kuruc.info/r/20/55276/
--
Jól beszélsz a megértésről. Mindjárt írok erről egy postot...
bazsı' 2010.02.23. 15:05:59
papírzsebkendő-lány 2010.02.23. 15:08:35
becéznélek Roflmao-nak, de olyan szar a kiejtése, jobb' szeretem az egyszerű és rövid beceneveket.:D de nyugi, a tiedet is meg fogom találni...egyszer. (ördögfej)
bazsı' 2010.02.24. 16:47:14
Kevesen ismerik ezt fel ilyen fiatalon, nagyon sokan el sem gondolkodnak ilyesmin.
Én sok nálam 1-2-3 évvel fiatalabbal dolgoztam együtt, sokszor tanítottam be őket ott, ahol épp dolgoztam (loptam a napot:D), tudom milyenek.
Nagyon sokan el sem jut egy ilyen komoly gondolatmenetig :(