azaz szomorú, mert azt érzem, hogy tavaly van, hogy a depim elcsúszott kicsit tavaszra, hogy hanyatlik minden kacsolatom, a munkáim befejezetlenek, és nem tudok örülni szinte semminek a kv-n kívül, és ez... szomorú, igen.

nincs sok rigolyám, elvárásom pláne, de amik vannak, azokra szarva van, tehát le vagyok szarva.
már az is nehéz nekem, ha nem találkozunk egy nap, de mikor még fel sem hív, az már... nem tudok aludni, és 10percenként nézem az órát. mikor negyed 11 van, már belül tudom, hogy nem fog hívni, ha másért nem, azért, mert azt gondolja, hogy már alszom. mégis várom, hogy megszólaljon a telefon. mikor idáig értem, sírni kezdek, majd játszani kezdek a kedvenc nyugtató játékkel a telefonomon, mert koncentrálni kell benne, és nem tudok közben agyalni. [általában ilyen stresszhelyzetekben döntök rekordokat :D]
írtam neki egy nem gyengén cinikus sms-t, hogy: "nem tudok már hova kapni, mert folyton hívsz..." az sms-eim után lévő pontpontpont-ból egyértelműen rá lehet jönni, hogy NAGYON dühös, és szomorú vagyok. 
már ott járok, hogy ÉN érzem szarul magam, mert talán nagyon fáradt volt, vagy mit tudom én, mi lehetett vele, amiért nem keresett, viszont egész nap ezen idegeskedtem [ami nem az ő hibája, de részben -nagy részben- mégis], szóval nem megyek ma hozzá, nem keresem, várom, mikor hív, hogy elmondhassam neki, az a nagy helyzet, hogy most egy darabig én semmiféle módon nem közelítek felé, neki kell jönnie hozzám, ha látni akar, és hívhat, hogyha esetleg beszélni akar, de én nem teszek semmit.

a napom egyébként 100% ihlet -és életkedvmentes volt, 5 hoszúkv-val, néhány szál cigivel, mások -mindenki- piszkálásával, meg dögmeleggel. nem is tudom, mire vágyhatnék még ennyi élvezetes történés után,

ja, de mégis tudom, beszéltem is ma Lizával: egy leguánra. Hekki [leopárdgekó] előtt is gondoltam rá, aztán Hekki lett belőle. most, hogy lassan egy éve a virágoskertünkben nyugszik, és nincs senki, aki bármikor itt van nekem, meghallgat, simogathatom, és csak örömet okoz, sokkal nehezebb. Hekki sokat segített, nagyon hiányzik. nem tudok vele kimenni napozni, és mikor sírok, nem bámul rám olyan aranyosan, ha fényképezni akarom, nem kezd el szaladni... ha haza megyek, viszek neki virágot.

üvölt a puccos-ribanc-anya a kisfiával,
szomszéd-nőci a férjének üvölti, hogy hülyegyerek,
a kőművesek perverzek, 
a suli gonosz,
a tanárok diktátorok,
akik a tv-ben vannak, hazudnak,
a népszerű / híres embrek hazudnak

aki megretten, az emlékszik,
aki üvölt, azzal üvöltöttek már,
aki fél a perverzektől, azt bántották már,
aki szenved, az a gyengébb
akinek parancsolnak, az meg van kötve,
aki tv-t néz, azt férrevezetiik,
aki felismeri a hazugságot, az bölcs, vagy hazudik.

azt mondjuk, nincs igazság, pedig minden igazságos valahogy, hiába tiltakozunk.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.