naggyon jó volt vele, kedves volt, az elején kicsit szótlan, de aztán belerázódtunk a beszélgetésbe...
fura volt úgy menni mellette, hogy ne érjek hozzá.
fizikailag úgy sétáltunk, mint akik most ismerkednek, viszont belül egy olyan fiúval voltam, akit valamikor nagyon szerettem, de szakítottunk.
még mindig nem tudom pontosan, hogy mit érzek. nem hiszem, hogy ez már szerelem.
ez a tudat most mégsem megkönnyebbülés, pedig azt vártam, hogy az lesz.
beszéltünk, hogy tartott egy kicsit tőlem, mert azt gondolta, hogy még nem tettem magam túl rajta, és akkor majd nekiesek. én pedig attól féltem, hogy majd olyan tartózkodó lesz meg kimért. az elején tényleg az volt.
végig zavarban voltam, és ezt folytonos röhögéssel, nevetéssel meg mosolygássasl próbáltam elnyomni.
nyár végén találkozunk még.


eddig 8 kiskutya született. még nem láttam őket, mert még nem otthon vagyok, de biztos nagyon édesek, és nem tudom, hogy lesz-e több is.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.