ujabb fosság:

Csontos ujjával int,
Ahogy elrendeli a kínt:
-Vár rá az Örök Magány-
Nincs egy lélek sem itt,
Csak az a kicsi lány kint
-Vár feloldozást.

Vállán a Remény ül,
A szerelem sokba kerül
-Én akarom őt, de ő nem akar-
Tiszta álmokkal menekül
Vérző szíveken keresztül
-Hadd haljak meg hamar!-

(Hiába szeretett,
Az, akit keresett
-Nem kellettem neki soha-
Hiába keresett,
A igazi szeretet
-Ahol én voltam nem talált soha oda-)

Elébe jön a Halál
Szív és csontváz hintaján
-Fuss ide hozzám hamar-
Nem mehetsz el, ha már
Akire vártál, előtted áll
-Itt van a kívánt ölelő kar-

Örökké élnek
Ő, meg a lány
A Nagyúr forró birtokán,
Hiába hívja a lányt haza,
A szerelem végtelen, keserű dala.

most nem irok kommentárt a vershez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.