böngésztem a blogot, mint ahogy mostanában egyre gyakrabban teszem.
23-án volt egyébként két éve, hogy először írtam ide, bár az első post nem egy kellemes emlék (de azóta túlléptem rajta).

a napjaim kettesével telnek, és ez no fun. egyre inkább kifele élek, nem befele. jó persze, egyik véglet sem jó (mondja ezt a végletek embere), de a mostani a lehető legrosszabb. 
szóval, hogy böngésztem a blogot, és rácsodálkoztam (mindig ezt teszem), mekkora jófej voltam, most meg nehéz lenne 3 kiemelkedően pozitív belső tulajdonságomat felsorolnom.
meghökkenve tapasztaltam a nagy gondolkodás közepette, mennyire szarok jelenleg mindenre, csak az érdekel, hol lesz a következő buli vagy "buli".
a verseim is elkurvulnak, egyre kevésbé líraiak, és egyre jobban érthetőek. ezt tegnap konstatáltam a 3. szar vers után. egyébként a téma az jó, mint mindig, csak a rímek nem úgy jönnek ki, ahogy kéne, meg egy verset szét lehetne bontani 3 különbözőre, úgyhogy elég gáz. hogy lesz így belőlem modern irodalmi kulcsfigura? nem rajzolok, nem tervezek semmit, hogy lesz így belőlem befutott divattervező? 

hmm, elment az irkálástól a kedvem, majd folytatom, ha visszatalálok önmagamhoz. talán a Muse segít. ha mégsem, akkor a Cure.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.