este. tükör.
2010.02.02. 09:21
este valahogy leragadtam a tükörnél.
és utána sosem jövök el tőle vigyorogva.
néha egész jól érzem magam a bőrömben, csak van, hogy rámtör a nyomorékérzet.
eddig úgy gondoltam, hogy a kreativitásom(!) meg a tehetségem(!) kárpótol a kölsőmért, de egyre inkább azzal találom szembe magam, hogy " ki a fasznak kell egy összezuhant lelkibajos művészpicsa?". na jó, mondjuk a párválasztást asszem, egy időre letudtam, de attól még így érzem magam, viszont csak méginkább nő a szememben Bogyi, hogy rám tud úgy nézni, és hozzám tud érni úgy, hogy ne hányna pofán [szívből remélem, h ezt a postot semmiképp nem olvassa soha:D]. (azért narancssárgával, mert ez nem a szerelmünk és kapcsolatunk része, csak az egyéni, és ÁTMENETI szar kis problémám. és nyugi, csak magamnak magyarázkodok, mert ilyenekért van BŰNTUDATOm, hogy mikor drága Bogyikám szóba kerül, nem pirossal írom a nevét. úristen.)
na mindegy, azért van sok tervem, csak a gyakorlatba való átvitel, ami igen lassú folyamat Nálam, és ezért akad minden,
és nemigaz, hogy ma kell utoljára mennem pszihóhoz. :''(
olvasd amíg lehet (bár nem veszítesz vele semmit), mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy mikor újra helyrezökkenek kicsit, törlöm a bejegyzést.ha a blogomra nézek, nem akarom megint, hogy az eszembe jussanak ezek a szarságok.
ja, és megint rohadtul eldobhatónak érzem magam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bazsı' 2010.02.02. 21:30:02
Meg azért is volt, mert bevallottam tesóm nőjének hogy kicsit hangosak voltak az éjjel, pedig ő kérdezett rá, amúgy nem említettem volna...
MEg minden apró szarság miatt.
Kurva szar az önértékelésed, pedig marhára nincs rá okod.
Hagyd, hogy mi, fiúk döntsük el, ki kell nekünk és ki nem.
Azon képek alapján, amit eddig láttam rólad, az égvilágon semmi gond nincs veled, és ezt te is tudod :)
Bogyinak ugyanúgy szüksége van rád, mint neked reája... a végén még kitalálod, hogy szívességet tesz neked azzal, hogy veled van :D
Igenis van tehetséged és kreativitásod, és hidd el hogy jó vagy, és sokat érsz.
Ha szerinted nem így van, nézz körül, és üvöltsd másoknak:
NÉZD, PONT A SEGGEMIG ÉRSZ,
GYERÜNK MOST NYITSD KI SZÉP NAGYRA A SZÁDAT!
KÓSTOLJ BELE, TORKIG TELE,
MÉG EZ IS SOKKAL TÖBBET ÉR NÁLAD!!!
Ezt csak azért mondtam el, mert amíg fekete a tudat, fekete a lélek... :D
Remélem a posttal együtt törlődik a komment, nem biztos hogy erről nekünk kell beszélgetnünk.....
~~~~~~~
papírzsebkendő-lány 2010.02.02. 21:36:35
meg akkor is van, mikor átverem anyámat, aki tök aranyos velem, főleg, mikor nem vagyok otthon, hogy suliban voltam, közben meg nem. volt igazolásom, de megigértem, hogy bemegyek.
az önértékelésem. hát, tudod, Csernus módszere, hogy úgy építi fel az önbizalmad, hogy először lerombolja. lehet, nálam is ez van, csak lassabb. még a lerombolós-résznél tarthatok, de remélem, már a vége felé. eleget szarakodtam már.
köszönöm a kis "beszédet", jól esett.
bazsı' 2010.02.03. 20:46:17
Ha nincs személyes trénered, akkor olyan emberek közé és események elébe kell menni, amelyek biztos, hogy rombolják az önértékelésed.
Régen ez nekem könnyű volt, csak ki kellett mennem az utcára :D
De ma már nem röhögnek képen, és nem baszogatnak, és nem kurvaanyázhatok magamban :(
A lényeg, hogy a szituációban olyan hatás érjen, ami alapján mindenképp azt érzed, hogy egy senki vagy, egy darab szar... :D
Oszt akkor neked jólesz. vagy nem.
:D
Légy jó.
papírzsebkendő-lány 2010.02.03. 20:47:32
inkább olan emberek társaságát keresem, akik szeretik az enyémet. :D
bazsı' 2010.02.03. 20:49:43
Nem szabad elzárkózni előlük, hanem a lehető legteljesebben át kell élni.
Próbáld ki, ha egyszer kurvára fázol és vacogsz és összehúzod magad, akkor lazulj el, engedd el magad, érezd ahogy szétárad a testedben a meleg xD és engedj a hidegnek és ne félj tőle. Akár le is húzhatod a kabátod cipzárját...
Először kicsit meleged lesz, majd újra fázni fogsz, de már nem annyira.
Erre magam is rájöttem, de ilyesmiről szól ez a videó is:
www.youtube.com/watch?v=8lF7c5VaMVE
Szóval nem elfutsz, nem kiutat keresel, hanem belemész, érzéssel, intenzíven átéled.
Na jóvanná befogtam :D
jóccaka