a múlt évet és az ideinek az első 2 napját szinte végig együtt töltöttük. unom, hogy csak ismétlem magam, de annyira szeretem Őt. és rajongok érte. és olyan jól esik, mikor néha rá is rájön a rajonghatnék.
az egész életemet eltölteném vele, ha nem félnék, hogy rám un. meg persze, ha tehetném.
most másodjára már máshogy szeret, de tetszik. mondjuk, én is jobban szeretem magam, biztos ezért.
mindezek ellenére folytonos bizonytalanságban élek, mert mi van, ha ez csak a látszat, belül meg majd' szétszakad a döntéstől, akar-e engem, vagy sem. de persze csak hülye vagyok, mert mindketten imádjuk egymást, és magunkat.

-úgy megcsókolnálak
(közelebb hajol és próbálja)
(elfordítom a fejem)
-nem akarom
(érvelek:)
-biztos találsz valakit este
-az oké, hogy megdugom, de te más vagy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.