igen, néha sikerül, és ha nem is vagyok boldog, de szomorú sem, és mikor ilyen a hangulatom, megbántani is nehezebb, sőt, általában ilyenkor nem is próbálkoznak.

reggel furcsa érzéssel keltem, alig bírtam elhinni, hogy megint kezdődik a suli, és most ott is nagy a rumli, mert bontják és építik a termünket, meg még néhány többi termet is, így senki nem tudja, hogy akkor most hol lesz az óra... na mindegy, a 3 rajz a megszokott helyen volt, és NAGYON élveztem, mert végre olyasmit alkottam, ami magamnak is tetszett. volt egy adott kompozíció, amivel azt csináltál, amit csak akartál, mert a feladat az volt, hogy a munkád, készüljön bármilyen technikával [legjobb, ha vegyessel] valamilyen hangulatot, vagy érzést fejezzen ki. én arra gondoltam hogy a felszín alatt lapuló dolgokat hozom kicsit jobban elő. [nem ígérem, hogy felteszem ide, de holnap lefotózom -ma lemerült a telefonom:D- és megmutatom msn-en.] végül is nem egészen olyan lett, amit elképzeltem... hanem sokkal jobb, kicsit képregényszerű. bár az elején próbáltam az őrület felé terelni a dolgokat, de végül is, mikor láttam, hogy nem nagyon akar sikerülni, megnyugodva konstatáltam, hogy talán nem baj, ha az őrültséget nem tudom kifejezni, inkább lenne "baj", ha tudnám. szóval [Mónika nénivel kielemeztük] olyan feszült-nyugodt-szabályosan rendszertelen MŰALKOTÁS [:D] lett, és Moncsi néni azt mondta, hogy a képzelőerőm szinte nem is ismer határokat, mégsem vagyok elmebeteg. [*BÜSZKE]

holnap göndör hajjal megyek iskolába, mindenki hatalmas örömére, ugyanis ha göndör a hajam, belém bújik Lucifer, de mint tudjuk, ő is angyal [volt?], úgyhogy... "félig ördög, félig angyal, félig rossz va..." bocsi. csak vicceltem. :D
szóval mindenkinek az agyára megyek majd [és őszintén szólva már ma is bemelegítettem..], de hát kit érdekel, nekem jó lesz, és az a lényeg, nem? de. na.

párkapcsolati problémáim jelenleg nincsenek, és OK, hogy fiatalka [:D] vagyok még, de én azzal a Kis Majommal képzelem el az egész életem, úgyhogy még most semmilyen probléma nem kell. 
és MÁS: alig várom a születésnapomat, egyrészt a piercing miatt [ami szerintem akkor is fülbevaló], másrész a torta miatt, a +kilók miatt, esedezem a jó időért [hogy felvehessem a gyönyörű szép új cipőm], azért is várom, mert április 8-án egy évesek leszünk, ami [mondhat bárki bármit] nekem fontos. fontos nekem az az egy év, amit eddig vele töltöttem, fontosak az érzések, amiket mióta megismertem, őrzök, és tényleg nem az 1 ÉVen van a hangsúly, hanem a pillanatokon, perceken, órákon és napokon, mikor jobb voltam vele magamnál [és mikor rádöbbentem, hogy a képzelőerőm mégsem határtalan].

mostantól minden napból kiragadok egy mondatot, ami vicces volt, de legtöbbször elfelejteném [nem mindet és nem minden esetben, de a mait biztosan, úgyhogy írom is]: 
 étkezési szokásokról volt szó, a Bogyiét röviden-tömören szemléltettem: "Ő megfogja, bekapja-nyeli..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.