most jól voltam, csak róla álmodtam, és...

eszembe jutott, mikor Dédinél fura volt, és...
["fagyos lett a szívem, nehéz, mint a kő
 menekülj, amíg nem késő"]

[ugye tudod, hogy nem bírnám nélküled?]...

ha szerelmes az ember, akkor másképp lát.

ma Felhővel kidumcsiztuk a drága (L) osztályunkat, és az egyik kis cuki (L) épp mögöttünk jött és olyan hangsúlyosan köszönt :D

tegnap megteremtettem, amit akartam, ENNYII :D

barátságkrízis van, nem tudom, miért hülyül meg mindenki.
mondanám, hogy nekem még okom is lenne, de a meghülyülésre nincsen ok, és nincsen kifogás, mert az egy döntés. ha szarul leszel, akkor vagy kilábalsz, vagy rest is pieces [:D], csak míg aannyira sajnálod magad, addig talán értékes perceket kaksizol el az életedből.
na ennyi a mai okosság, 

áldás  békesség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.