nagyon elegem van, és nem vagyok dühös,
csak
nagyon
szomorú

Megérint a Bánat
És minden hófehér,
Kint állok a füstben
Egyedül csak én.

Sírok s nagyon fázom,
Kezem vörös jég,
Olyan csendes minden...
Meddig marad még?

Mindjárt jön, de félek,
Félek, mi vár rám,
Gyorsulnak a léptek...
Minden részem fáj.

Állok a csendben egyedül,
Hozzám száll a Kín,
Nem maradt más hátra...
Megfeszül egy ín.

Felállok, és lassan...
Hideg párna vár,
Takar fagyott paplan...
Ó, mikor jön már?

Nem tudok aludni,
Még mindig hívon Őt...
Meddig kell még sírni?
Bánat várja Őt...

nem a legjobb versem, de ez van.

hogy mindig többet akarok annál ami van.
de ha egyszerűen csak több IDŐm volna, már sokkal elégedettebb lennék.

gondok. vagyis..félek ilyesmiket bejelenteni.
valami nem működik úgy Bogyival, ahogyan kéne, szeretem őt, az addig OK...csak nem tetszik a viselkedése. ma beszéltünk erről, de nem tud mit csinálni. tudtam, h ugyse tud de azért elmondtam neki. és most meg leírom.
tehát: én alkalmazkodom az Ő programjaihoz, amikre mondjuk szívesen jár, de annyira rossz időpontokban vannak...
nekem kevés az az idő, amit együtt töltünk,
KIBASZOTT féltékeny vagyok, nem olyan hisztizős-féltékeny, hanem aki inkább magában őrlődik, de hát ha mindig kiadnám magamból, Bogyi már rég elmenekült volna, mert tényleg a létező összes nőstényre féltékeny tudok lenni, aki csak szóba kerül. ezt tudja, de nem csapok cirkuszokat. vagyis, igyekszem:D

megint a programjai. nem tudok mit csinálni. járjon, mert szereti, és ki vagyok én, hogy bármit is tegyek ez ellen. csak szar, nagyon szar, nekem már ROHADTUL elegem van a hétköznapokból, hogy
én rohangászok Bogyihoz, és alkalmazkodom, mintha valami pincsi volnék, és ezért nem rá haragszom, nem tudom, kit okoljak, de ki másra kenhetném Bogyin kívül?
szóval hamarosan megbolondulok, és most is tiszta ideg vagyok már, ahogy ezeket a kurva nagy szarságokat gépelem.

néha (egyre többször), nem érzem azt, hogy szeretne.
de nem haragszom rá. biztos nem csak nekem vannak gondjaim. csak megint nekem szar, és már MEGINT magamra gondolok.
mikor részeg voltam, akkor minden tökéletes volt. éreztem, hogy szeret, és ha ez kell, beugrok minden du 2 berenczenért, mielőtt Bogyihoz megyek, csak aztán meg alkoholista leszek, meg agyhalott. azért egy ideig talán működne. na mindegy.

azért nem blogoltam, mert egyrészt nem volt rá időm, másrészt meg nem is tudtam volna mit írni.

szóval. időközben 9 hónaposak lettünk Bogyival, ami már majdnem egy év.:D na jó, persze, nem ez a lényeg, de azért fura. egy év nem kevés idő, ha az embernek eddig még alig 16 volt belőle.
egyébként mostanában nem állunk a helyzet magaslatán, kommunikáció szinte a béka segge alatt, de még a szerencse, hogy szeretjük egymást. :D

tegnap voltunk a MODEM-ben, megnéztük a Banánköztársaságos kiállítást.
ma korizni megyünk. dedede az igazi tegnap volt. alig volt valaki a MODEM-ben rajtunk kívül, és összebújtunk, meg elolvastuk a képek címeit, agyaskodtunk, meg satöbbi. élveztem.

teveclub. kb 2,5 éve csináltam egy tevét. alig 13 voltam akkor.
2,5 év szarságaitól végre ma megszabadultam, kitörtöltem mindent a naplóból, a tevét egy félidegen gondjaira bíztam, de egyébként meg azt csinál vele, amit akar.

lassan pedig elkezdek készülődni, mert dél körül korizni megyünk Bogyikával, meg apával, meg hugival, ugyhogy szép napot Bazsi, remélem, a bejegyzésem kielégitő volt.:D

ELEGEM VAN!

ÓRIÁSI VÁLTOZÁSOK VESZIK KEZDETÜKET.

már rég meg kellett volna tennem...amit nem fogok talán soha.
de könnyebb lenne az életem..azaz, nem lenne már életem, és úgy nagyon...nagyon könnyű lenne  minden  .

ennek is vége. picsába.

olyan szép elképzelésekkel indultam neki ennek az egész télnek, meg karácsonynak, de semmi nem lett belőle. csalódott vagyok, és megint kicsit lent.
azt gondoltam, hogy majd -mivel nincs iskola- egy csomó időt leszünk együtt Bogyival. ebből se lett semmi. szinte kevesebbet találkozunk, mint mikor nincs szünet. és nem tudom, kit hibáztassak, de mindenkire dühös vagyok.
pszihonénim mondta, hogy az iskolai szünetek (téli, tavaszi, nyári, őszi), nagyon sok feszültséget okoznak a 'gyerekekben'. mert ahogy közeledik a vége, egyre nyomasztóbb, hogy KURVA ISTENIT, PÁR NAP MÚLVA MEHETEK VISSZA KÍNLÓDNI, és érzem a bőrömön, mennyire így van. grr.
sok Bogyizást akartam, lenne egy halom dolgom, és lusta vagyok, most is mást kéne csinálnom, ha nem leszek kész a tervezéssel, Mónika néni megfenyegetett, hogy megbuktat, és aztán felmond.:D de ha visszabuknénk kilencedikbe, akkor se lenne rám szarabb világ, mint ami most van. báár nem tudom, hogy bírnám feldolgozni, hogy egy ilyen zseniális elmét, mint én, meghúzzanak.:D

következő: SZILVESZTER!
holnap lesz, és én még SEMMIT sem szerveztem meg. a végén itthon maradok anyámmal. nagyszerű. DE, ha most nem lesz úgy, ahogy ÉN  akarom, annak következményei lesznek. olyan nem létezik, hogy mindig velem legyen kibaszva.
öcsém egy NYOMORÉK!  nem érti meg, hogy ha anyám itthon lesz, én nem. a műhelyben akar batyus bulit csinálni. abban a kicsi műhelyben. vigyáznom kell, nehogy kijöjjön anyám, és meglássa, hogy tajtrészeg vagyok. vigyáznom kell, nehogy meglássa, ha cigizek, és mindezek tetejébe még az intim együttlét is teljesen kizárt a külön szoba hiányában.
nem akarok azon stresszelni, hogy okésnek tűnjek.
egyáltalán nem akarok stresszelni, ezért ott leszek, ahol szeretnék, és úgy lesz minden, ahogy ÉN szeretném. majd meglátjátok.

eddig még semmi izgalmas, majd talán holnap.
nem is érzem, hogy karácsony van, csak a fa miatt tudom.

eltávolodtunk. mostanában egy nagy szenvedés az egész. ő bezárkózik, én meg nem tudom kinyitni. valamennyire megérdemlem, mert az elején meg velem voltak gondok. ő is kétségbe volt esve, mint ahogy most én. szeretem, de nem találjuk a közös nevezőt. és nem veszi a fáradságot, így nem jó. egyre inkább azt érzem, hogy a kapcsolatunkért csak én teszek meg dolgokat. remélem, most is elmúlik, mint eddig is, de nem teljesen. nem múlt el teljesen. Bogyi tiszta feszült. én is az vagyok, mert nem tudom, hogy mit csináljak. talán már jobban élvezi honfoglalón a 13 éves hülyegyerekek társaságát, mint az enyémet. megint én csimpaszkodok belé, és MUSZÁJ beszélnünk.

kurva életbe.
boldog kibaszott karácsonyt neked is, Bazsi (:

azt AKAROM, hogy Bogyi legyen itt MINDÍG.
elkezdhetnénk mondjuk MOST.

GYŰLÖLÖM AZ ISKOLÁT!

krvagci minden, csak Bogyit akarom, mindenki más takarodjon a büdös pcsába)

"We kiss the sky and dancing towards rainbows..."

8 hónapja csókoltuk meg egymást először.
8 hónapja szebb minden.

most nincsen ihletem, pedig úgy szeretnék írni.
ma egész nap együtt voltunk, ő beteg, én meg nem voltam suliban.
érzem, hogy szeret, és sok dologtól megfoszthatnak, de ettől úgyse'! :D

úúgy hiányzik egy kis romantika.
ki vagyok éhezve.

ez a napom annyira katasztrófa volt, hogy az már szinte jó.
reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan görcsöl a hasam.
zuhany, meg a reggeli szarságok, basszus-lekésem-a-buszom.
kapokodtam a virgácsaimat, és közben majd' kigúvadt a szemem, úgy figyeltem, hogy jön-e az az átok busz.
az utca közepén jártam, és jött.
rohantam, mint akit veszett pincsik kergetnek.
elértem, halleluja!
hol a bérletem? basszameg, a bérletem otthon maradt. OK, nincs gáz, vettem jegyet.
háromnegyed óráig küszködtem Vukkal, lapitson az oduban. sikerült.
leszálltunk, elindultam a suliba, de olyan kurva szarul voltam, hogy örültem, hogy nagyanyámékhoz feljutottam.
felhívtam anyámat, szarul vagyok. első kérdés: hány cigit szívtál el?
-mikor baszdmeg, mikor szaladtam reggel a busz után?-
aludtam egyet, és mikor felkeltem, jobban voltam.
de basszus, hol a könyv -csak úgy eszembejutott-?? csakmert könyvtári /volt/.
basszus a könyvnek annyi.
bementem a suliba, 11:50-re, 4. órára, meg úgy az utolsó négyre, ami történetesen egy lyukas, meg három tervezés. csak hogy legyen valami látszatja a dolognak. csak így mehettem Bencéhez. ZSAROLÁS!
szóval nagyon izgalmas volt, ja és a cigi, hát még mindíg nem sikerült leszokni, de azért keményen küzdök a nikotinördöggel.

Bogyikám egy cukorfalat, még akkor is, mikor dűti nekem a seggét, és durcáskodik, mint egy kisgyerek, amiért nem küldök át neki egy képet. helyette megfordulhatott volna, és én biztos megengedem, hogy bámulja a pofám.:D
Bogyikám nagyon kitartó és türelmes, még akkor is, mikor már tök fáradt, és 10 mp-enként ásít, én meg nyöszörgök, hogy fáj a hasam, és tudja, hogy még a buszhoz is ki "kell" kisérnie.
Bogyikám akkor is azt mondja, hogy nem vagyok balfasz, mikor egyértelmű, hogy igen.
Bogyikám nagyon szeretné, ha én is legalább úgy hinném, mint ahogyan ő, hogy a nők NEM menstruálnak, NEM szarnak és NEM is finganak.

aztán: megvan a 2. cipőszerelmem, és annyira meg akartam találni a neten is, de nem sikerült. picsába. egyszer úgyis elkapom, és magamévá teszem, HÁHÁÁ!

viszont már ragad le a szemem, úgyhogy alszom. adios.

én az előbbi, drága Bogyikám az utóbbi.

elég szarul indult a napom, de aztán jó lett.
találkoztam az új magyartanárnővel. aranyos. kedves. egyelőre.
rajzóra. még mindíg cipők... mert nem tudunk lábat rajzolni. ötöst kaptam. én egyedül, és ez nagy szó (mármint az ötös Mónika néninél).
tesióra. aerobik. KURVAJÓÓ:D
Bogyi. rengeteget baromkodtunk. ja, telihold van. ilyenkor mindíg csinálunk valami őrültséget. egyszer nyáron este az esőben egyszál alsóneműben futottuk körbe a játszóteret. na, az durva volt.:D
jó volt a Bogyinál. Bogyi egy kis angyalka. Bogyi egy őrült angyal, én meg egy kockacukorfejű ötéves vagyok. ezért Bogyi egy vén pedofil. Bogyi új neve Maciméz, mert folyton kötekszik, és nem tetszik neki a kockacukor. de ez csak fedőnév. azért még Bogyi marad.

nagyon rossz, le sem bírom írni szavakban, remélem, kialszom, csak legyen vége ennek a napnak, vigyázni kell, én AKAROM, minden rendben lesz, csak most vagyok kicsit lent.

annyira jól indult a nap.
találkoztam a buszon egy kedves ismerősömmel, ill...hosszú sztori, mert a buszon ismerkedtünk meg, nem tudom a nevét, srác, és az agrárra jár, nagyon bolond:D csak úgy beszélgetni kezdtünk, mert olyan kis közvetlen, és aki közvetlen velem, azzal én is az vagyok. nem egymásról beszélgettünk sosem. nem osztottunk meg "intim" adatokat, és nem is hiányzott. egyszerűen beindítottunk egymás reggelét.
jól esett, mikor ma (hosszú idő után újra találkoztunk) átverekedte magát a busz másik feléből hozzám, és rámparancsolt, hogy üljek le mellé. megkérdezte, mikor lesz a szalagtűzőm. mondtam, hogy még egy kicsit odébb, mert másodikos vagyok. meglepődött. és én is.
a suliba bevittem végre a rajztámblám, másfél éve halogatom.:D de még így is csak én használom a sajátomat. Mónika néni (rajztanár) csizmáját rajzoltunk szénnel. tetszett, jó volt, jó lett.
tegnap elment a magyartanárom, Bori néni. terhes. minden aranyos tanár elhagy. már csak Mónika néni a utolsó normális ember a suliban. már csak ő szeret engem ott.

drága kis angyalarcú Bogyikám elém jött a sulihoz. itt kezdődtek a bonyodalmak. nagyon örültem neki. de... egy osztálytársam... imádtom azt a csajt, de mégsem... mert mÁSEMMI mr megbeszéltünk a Bogyival, de annyira szar ez most, valami ááá pedig minden jó, de majd kialszom, remélem kialszom, és ugyanúgy jó lesz minden, és el is felejtem az összes baromságom amit ma csináltam és mondtam, 

na mindegy, most ehhez nincs energiám, inkább egy nagyonkedves és szép dal, amihez csodaszép emlékek kötődnek, és tudom, hogy feltettem már korábban is, de most megint felteszem, na:D

nagy hirtelenjében elhatároztam, hogy leszokom a cigiről. nem fokozatosan, az csak önbecsapás. aki fokozatosan akarja letenni, igazából nem szeretne leszokni.
tehát teljes 2 napja (ne tessék röhögni, lesz az több is), egy árva slukkot sem szívtam, és nem is hiányzok annyira, mint amennyire gondoltam, hogy hiányozni fog. Bogyim döbbentett rá, hogy tönkrebaszom vele magam. eddig annyian próbáltak már a lelkemre beszélni, és csak Neki sikerült.
egyébként jól vagyok (:
vannak rosszabb napok, meg órák, de csak azzal a gondolattal élek, hogy "szeret, s szeretem én".
hamarosan téli szünet, karácsony, és én igazán nem gondoltam sose, hogy egyszer még szeretni fogom, de már alig várom, imádom a hangulatát, bármiről is szól is, akárki akármit talált ki, nem tudom miért, de szeretem.
rohanok, csak még egy vers, ami boorzasztóan tetszik, és amivel mellesleg már őrületbe kergettem a családot:D egyébként angolul is szép...

Edgar Allan Poe: A Holló

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés
Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár,
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár,
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár,
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár,
Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár,
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, -
Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,-
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár,
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Sohamár!"

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár,
Kinek neve: "Sohamár."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll,
Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll."
S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó,
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár,
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár,
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már!"

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már,
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
Ő nem nyomja, - soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár,
"Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár!
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,
Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
Szólt a Holló. "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!

a hangulatom egyébként egész OK, leszámítva, hogy túlzásba vittem a vacsit, és most integet visszafelé. na jó, befejeztem.:D
az előző hét...átmeneti elmezavar volt, mint ahogyan reméltem.
most kezdem megérteni, miért van az ambulánslapomon, hogy "alkalmazkodási zavarok".
még mindig nem sikerült elfogadnom, hogy sokkal ritkábban tudunk találkozni Bogyikával, nem tetszik, hogy megint "itthon" (anyámnál) lakok, meg amúgy is sokminden nem tetszik, de haggyuk, mert mint ahogy már mondottam, egész jó kedvem van.
reggel előadtam Vuk és a fejfájás történetét anyámnak meg a dokinak, úgyhogy 2 napra megszabadultam a sulitól. EZAAZ!

ja, egyébként nem is beszéltem még a szombatról, ami egész döcögősen indult, de összevetve LEGYENMINDIGSZOMBAT!:D
szóval pénteken nagyiméknál aludtam, mert másnap reggel suliba kellett mennem, ugyanis október 8-án, csütörtökön (aznap lettem volna ügyeletes, meg akor voltunk fél évesek) csőtörés miatt elmaradt a suli. na szóval azt kellett ledolgozni most szombaton.
egyik osztálytársam nagyszüleiének pipaboltjuk van, ezért tőlük vettem meg Bogyikának a pipát (szülinap). gyööönyörűszép, jegyzem meg suttogva, nem igérek képet, de igyekszem, mert meg akarom mutatni.:D na szóval mivel a pipabolt nem Debrecenben van, hanem Bösziben, ezért barátnőm/osztálytársam hozta el nekem a suliba (előtte válaszottam ki katalógusból).
utána mentünk Bogyikáékhoz, volt szerpentin, valami istenifinom marcipános-csokis torta (pedig én vagyok az az ember, aki gyűlöli a tortákat a marcipánnal az élen:D) héliumos lufik (természetesen szétszedtük és "elszívtuk":D), meg ilyesmik. Bogyikám odáig volt.
ajántékbontás. családi pipázás. vicces volt, hogy Ági (az "anyósom":D), -aki kicsit húzta a száját, mikor felvetettem neki, hogy milenneha ezt kapná a kicsi fia,- szedte ki Szivi kezéből a szipkát, hogy "míg nem szívod, ne tartsd már magadnál":D
6 körül elmentünk korizni, mindannyiunk fején kötelező kiegészítőként HAPPY BIRTHDAY-es fejszarság, és én rohadtul utáltam, amiért bámultak minket.
elegem is lett belőle 1 óra hossza után, hogy mindenki totális idiótának néz, és szomorúan kellett rádöbbennem, mekkora sznob sutyerákok vannak errefelé, meg ugy mindenfelé, és hogy nem etnikai különbségeket kellene és kellett volna tenni, hanem az ilyen seggarcokat kéne megszopatni.
bocsánat. jó leszek (:
szóval negyed 8 körül sikerült kiharcolnunk magunkat (Bogyikával), ugyanis 8-ra mentünk még bulizni a "Végállóba". asztal volt foglalva, a társaság baromi jó volt (osztálytársak, azoknak barátjuk/barátnőjük, meg még néhány emberke), ingyencsocsó, cigaretta, alkohol, kajacsata a maradék tortával, de senki nem volt seggrészeg, csak egy srác a suliból, aki a végén nem bírta és a söröző előtt mindenét kihányta szegény.:D
zárásig maradtunk (hivatalosan 0:00, de negyed 1-kor mentünk el:D), 1-re odaértünk Bogyiékhoz, 2-3 körül aludtunk el, összegabajodva, úgy mint régen (:

holnap megyek Hozzá, ja, és pipázunk, megigértem anyám pasijának is, hogy lefotózom, meg ha ügyes leszek, és nem felejtem el, akkor ide is rakok fel képet.

jóéccakát, Bazsi, neked meg FOSI! :D

 

hogy mostanában így alakulnak a dolgok, és érzem, hogy a kezeim közül az irányítás már rég kicsúszott. igen, kétségbe vagyok esve, mert teljesen átalakult az értékrendem, és ez többnyire nem jó.
nem hallgathatok depis zenét, mert depis leszek tőle. nem lehetek depis, mert hatással van a kapcsolatunkra (Bence+én). nem kockáztathatok, kapaszkodom ebbe foggal-körömmel, de ááá úristen, én ezt már nem bírom, valaki valahogy hozza rendbe könyörgöm, hirtelen hiszek mindenféle csodatevő lényben, Istenben, tündérben, jóboszorkányokban, az aranyhalban is meg mittudomén, mert hátha majd ők segítenek, de úgyse segítenek, nagyon vékony kötélen táncolok és KÖNYÖRGÖM SEGíTSEN VALAKI...valahogy.

annyira elegem van már, hogy meg sem próbálom szavakba önteni, ugyis mindenki fosik rá, én bármennyire félek, bárhogy fáj, csak röhögnek, "ha-ha, olyan kis buta vagy".
meg se szólalok, soha többé, nem nyílok meg senkinek,
csak elpusztítom magam.

bocsibocsi, tényleg írok már, bár a Múzsát szerintem rég elütötték a 47-esen, de mindegy.
Voltak mélypontok (vagyis..még mindig vannak), de igyekszem átugrani őket.
ja, időközben 7 hónaposak lettünk, ÚRISTEN, nem is számolom tovább, mert nem tesz jót, érzem. ezt nem tudom megmagyarázni, csak úgy van. előfordul. sokszor. lehet hogy buta vagyok, akkor sem tudm elmondani, de egyébként is, asszem Shakespeare bácsi mondta, hogy "Nem érez, ki érez szavakkal mondhatót.".

Valami 'asszem megváltozott, vagy áá, annyira szar ezt így leirni, lehet, hogy csak a szokásos téli (/őszi tökmindegy) melankólia, elront mindent, de idén azértse hagyom, és megverek mindenkit, aki az utamba áll.:D
Valami hiányzik, valami..nem tudom hova lett, de annyira fáj, és most csak Rá lenne szükségem, de a nap minden percében, hogy ujra visszahozzam azt a valamit, amitől mindent szebbnek láttam, szivesen keltem fel reggel, és vigyáztam az úttesten, véletlen se üssenek el, mert nehogy meghaljak már:D
Most lehet átverem magam, vagy lehet csak az idöjárás baszakodik velem, de én most ezt nagyon nem bírom, és nem szabad róla beszélnem, mert lhet csak rosszabbra fordul minden, nem veszithetek el 7 hónapnyi csodát, örökké akarom, hogy úgy legyen, mint ez előtt volt. ÖCSÉM KUSSOLJ A BÜDÖS PICSÁBA MÁR. nem veszithtem el soha, mert ő az  egyetlen, aki igazán szeret, és ő az egyetlen, akit igazán viszont szeretek.

na mindegymár ebböl a fosömlenyböl is elegem van, olyan vagyok mint egy szétcsúszott alkoholista -minden alkoholista  BLABLABLAÉMFL,FáÉ

még nem aktuális, de majd hamarosan. (:

kurvagecifos hangulat, de nincs rombolás, csak a megszokott robot, tanulni, tanulni, fürödni, aludni, nincs isten. csak úgy szólok.

tavaly télen elkezdtem, de abbamaradt az olvasás, majd egyszer talán megint elkezdem, és végig is olvasom. viszont megtaláltam a kedvenc mondatom belőle:

"Hatalomvágyunkat elméletekkel elégítjük ki, amelyek igazolnak bennünket, és árnyékkirállyá emelnek egy látszatbirodalomban."

10 napja már, hogy nem írtam semmit.

most értem el arra a pontra, hogy nem halogatom tovább a kis titokzatos dolgaim, ideje lépéseket tennem előre, mert igy hiába telik az idő, én változatlanul csak egy helyben toporgok.
igen nagy dilemma volt eldönteni hogy merre szeretnék menni, de döntöttem, és biztosan jól döntöttem. izgatottam várom azt az időt, amikor minden teher lekerül a vállamról, nem kell vigyáznom, kinek mit mondok, mert nem lesznek sötét titkaim, nem kell semmit megjátszanom, kibontakozhatok, és remélem, hogy sikeres és boldog ember leszek egyszer.
tudom, hogy addig rögös lesz az út, de meg fogja érni.
tudom, hogy elvesztek magamból sok-sok kis darabkát, amit most még fontosnak tartok...talán azok is. igazából ettől a résztől félek a leginkább. nem attól, amit fizikailag meg kell tennem...a lelki változásoktól félek.
mikor nagyon mélyen vagyok, egyszerre termékeny leszek, verseket írok, meg mindenfélét rajzolok, és nekem ezek a dolgok nagyon fontosak. a kreativitásom a személyiségemre épül, a személyiségem nagyrészt a múltamra is, és bár ami megtörtént, azon nem változtathatok, de hozzáállhatok másképpen. viszont így is összeomlik minden, de nem szabad semmi után kapnom, akkor megfutamodnék. mindent át kell rendezni idebent... kiszedni és eldobni ami hátrál, és előszedni, ami segít.

még mindig nem vagyok ebben az egészben biztos... az első lépéseket megteszem, utána meglátom, hogy alakul.
olyan ez az egész, mintha újjáéleszteném magam. ez már egy jobb verzió lesz. egy átjavított Petra. volt-nincs búvalbaszottság, pá-pá vagdosódás és könnyek, ég veled, drága imádott Cigaretta.
én leszek a Bogyikám exe, és az új barátnője is egyben.

sikerült kivégeznem. az első olyan könyv SK-től, ami nem tetszett. 200 oldaln át 20 oldalanként abba akartam hagyni. azért nem bántam meg, hogy nem tettem, de nem fogott meg, és hogy őszinte legyek, kicsit el is tántorított.
amugy szeretem a vaskosabb könyveket, egészen 4-500 oldalig, ha annál vastagabb, akkor megijedek a mennyiségtől, attól a töménytelen betűtől és szótól. biztos attól is félek, hogy majd miután beleéltem magam a történetbe, jön egy fodulat, amitól nem fog tetszeni, és elbasztam egy halom időt, energiát, mindent. na mindegy.

mostanában nincs miről írnom.
életem fontos eseményein asszem túl vagyok már, a tavalyi télnél -igen, kijelenthetem- semmi nem volt szörnyűbb. úgysem érti meg ezt soha senki, és még mindíg nem jöttem ki teljesen belőle...ráadásul kiékészít ez az időjárás, az emberek újra rosszindulatúak, jönnek a lények, és akit szeretek, nem lehet mindig mellettem. bár még neki sikerült legközelebb jutnia hozzám, és ennek örülök, mert tudom, hogy a megfelelő emberre bíztam magam. nem lenne rossz úgy igazából talpra állni, de most úgy gondolom, ez soha nem fog már nekem sikerülni. ilyenkor -talán- jönne Apa a szövegével, legalábbis régen nem egyszer mondta, hogy az én életemnél sokkal keservesebbek vannak a világon, emberek sokkal többet szenvednek, mint amennyit én, sokan felépülnek (testileg, és -jobb esetben- lelkileg is).
gyenge lelkületű vagyok, nincs mit tenni.
na jó, de nem sopánkodok, mert ott van a kis Szivibogyim, akivel baromi jól és őszintén tudok beszélgetni, akkor is ha nehéz, meg akkor is, ha vidám dolgokról mesélek, vagy mesél Ő. olyan egyszerű beszélni a válásról, meg az öngyilkossági kísérletekről MSN-en, vagy írni mélben, de élőben sokkal másabb. így látja, és hallja a partner, hogy én épp a könnyeimmel köszködök, vagy esteleg el sem bírom mondani.
szóval valamennyire mégis mázlista vagyok, és ha annyi szar is történt velem, Ő most bőven kárpótol érte, és ha nem tudnám, hogy baromság, most azt mondanám, hogy "örökké hálás leszek", de ez sablonduma. mégis annyira szép.

légy jó, Bazsi, kihalt nélküled az MSN :(

épp a majákat kéne tanulmányoznom, dehát az az interneten szinte lehetetlen mivel használható adatot alig találtam. majd a jó öreg, bevált könyvtár.

érdekes lesz majd az egész, kiskönyvet kell csinálni. teljesen testhezálló feladat, úgyhogy asszem, ezt nem fogom elsumákolni.

ma Csillával akkorát tubákoztunk...:D
egy A/4-es lapot négyzetre hajtogattam, és körbeszórtuk tubákkal. 2-2 oldal, 2-2 orrjuk.:D beszédültem, könnyeztem, fáj a fejem, és még most is jön le a tubák a torkomra...mennyei. valahogy muszáj volt feldobni a napot.

aztán: könyv. Stephen King- Bilincsben. tegnap este jöttem rá, hogy kacsolatban áll a Dorores-szel, amit még nyáron olvastam. nem akarom elmagyarázni, vagy lelőni a "poént", akit érdekel olvassa el, aki meg már megtette...:D

most rohanok, Moncsinéni mozgolódik, adios, majd még írok.

Muszály volt nekünk kettőnknek is sztorizni, a szavak a következők:

-terrorista
-kutyagumi (magyarul kutyaszar)
-baseballütő
-ékírás
-kígyónyuszi
-spirális galaxis
-szemüveg
-lasszózó elefánt
-szélerőmű propeller
-kékbálna

Elindult legyilkolni a kígyónyuszit, ami a NASA legújabb szerzeménye volt, egyenesen a spirális galaxisból.
A kígyónyuszi köztudottan folyékonyan használja az ékírást, ő az utolső lény a Földön, aki megfejtheti Egyiptom titkait.
A terrorista sokmindent látott már; lasszózó elefántot, szteppelő kékbálnát, de mikor terrorszervezete közölte vele küldetésének tárgyát, hitetlenkedve bámult szemüvege mögül.
A kígyónyuszit a NASA egy szélerőműbe rejtette, a területet agresszív palotapincsik őrizték.
A terrorista baseballütővel akart végezni áldozatával. Útban a bejárat felé megfikkant egy méretes, friss kutyaszarban és óriásit káromkodott. A kutyák ügyet sem vetettek rá.
A kígyónyuszi kiszúrta őt az ablakból. Steel-láncfűrésszel levágott egy szélerőmű propellert, ami fejen találta potenciális gyilkosát. Koponyája szétloccsant, és vérsugarat lövellt.
A kígyónyuszi hátbaveregette magát, amiért ilyen kibaszott ügyes volt. A NASA másnap reggel megette őt.

tegnap a Pszihonéninél rajzoltunk. illetve úgy volt, hogy egyikőnknek firkálnia kellett, a másiknap pedig kihozni belőle valami megfogható dolgot. aztán fordítva, és igy tovább, egészen, mig 10 rajz össze nem jön. később a szavakkal valami történetet kellett irnom, lényeg, hogy benne legyen mint a 10 szó. irtam egy szomorút, és egy kevésbé szomorút, már-már vidámat. Mónika néni azt mondta, becsapom a Pszihonénit a rutinommal. nem volt szándékos.

szavak:

-óra
-süti
-cigi
-hajó
-violinkuklcs
-ember
-biciklista
-arc
-rózsa
-szőlő

Ütött az óra. Az anyja által uzsonnának csomagolt süteményeket a folyóba dobta, és rágyújtott egy Marlboróra. A hajó indulásra készen állt, de ő még tétovázott. Talán nem ez a legmegfelelőbb időpont a szökésre. A zene üvöltött a füleiben, nem hallott semmit maga körül. Elkeseredetten bámult a városra, melyben felnőtt. Gyűlölte ezt a helyet, gyűlölte az embereket, akik annyiszor rugtak már belé.
Egy biciklista húzott el mögötte. Nem vették észre egymást. A bartája volt az. az egyetlen barátja.
A hajó rögtön indul, nem tétovázhatott tovább. A kimerüléstől szédülve, kócosan botorkált fel rá.Nagyon messze viszi őt, idegen országba, idegen helyre, idegen emberek közé. Tulajdonképpen, itt is mindenki idegen volt neki, csak az arcok voltak ismerősök. Az ölelkező szerelmespárok arcai, a gúnyos mosolyok, melyek nap mint nap hozzá, neki szóltak, és melyeket éveken át kellett néznie.
A hajóban lévő büféasztalokon fehér rózsákat látott egyszerű, üveg vázákban. Csupa titok és csend. A mennyezetről műanyag szőlőfürtök bámultak rá, már tél volt, de a szüreti díszítést még nem szedték le. Kevesen voltak itt, idős emberek unokákkal. Figyelte a boldogságukat. A boldogságot, amit ő sosem érzett.
Hosszú, magányos útra indult, oda, ahol soha senki nem talál rá, hullája az idő múlásával eloszlik. Maga után csak néhány emléket hagyott az emberekben, ő volt az a lány, aki sosem tért haza... bár otthona sem volt.

na és a vidámat -úgy döntöttem,- nem írom be, mert túl összeszedetlen és erőltetett.

aztán Csillukával is megcsináltuk ugyan ezt, és mindkettőnk megírta a maga történetét. az enyémmel kezdem, higgyétek el, az övé a sajátom után igazi fellélegzés vagymi lesz.

szavak:
-ház
-fenyő
-fa
-hurrikán
-villanykörte
-lámpa
-csiga
-csirke
-virág
-fog(ak)

Az új, óriási házunkban ünnepeltük a karácsonyt. Egy évig épült apám összelopott vagyonából.A fenyőfa illata már betöltötte a nappalit, és mindannyiunk orrába kúszott. A hurrikán már közeledett felénk, tudtuk, az ájnádékokra sincs már szükség. Csak szeretni kellett volna most egymást míg lehet. Mindannyian elkeseredetten próbáltuk megadni a másiknak a sok évnyi elmaradt szeretetet. Egyikőnk sem volt képes rá.
A villanykörtékből nem jött már fény, egy órája elment az áram. Meggyújtottuk anya gyerekkorából maradt petróleumlámpát, amitől láttunk valamicskét. Az asztalhoz ültünk megenni az utolsó vacsoránkat. Gondosan kötött virágcsokor állt az asztal közepén, körülvéve egzotikusan ízesített csirkével, hallal, minden létező húsfélével, mártásokkak, öntetekkel. Az étel ropogott a fogaink alatt. Talán azért ettünk, mert reménykedtünk, hogy túléljük, miközben mindannyian tudjuk, hogy nincs esélyünk rá.
Dugig ettük magunkat, és a kanapéhoz andalogtunk. Leültünk a hideg bőrre, fáztunk, és visszagondoltunk az életünkre, aminek nemskára vége szakad. Mindenkinek maradt befejezetlen dolga itt. Apáéknak a válási procedúra, hugomnak a leckéje. Nekem pedig a nevetés elsajátítása. Az őszinte nevetésé.
Egyre erősödött a hurrikán zaja, míg végül minden elsötétedett. Egy másodpercig szédültem, utána megszűnt mindent.
A házunk, az életünk. Csak egy csiga élte túl... egy átkozott csiga.

na és a Csilláé:

Réges-régen, kerek erdő közepében fenyőfák és tölgyfák közt, egy házban élt egy csiga és egy csirke. Nagyon szegények voltak, nem volt más egyebük, csak egy váza viráguk és egy lámpa, amiben egy villanykörte volt.
Nem tehettek más egyebet, elindultak szerencsét próbálni. Azt gondolták, hogy elajdák a vázát és a lámpát. A virág idő közben elszáradt.
Mentek-mendegéltek, egyszercsak találkoztak egy hurrikánnal:
-Hát ti meg minek jártok erre, amerre a madár se jár?!
Az agresszív vegetáriánus csiga ezt mondta:
-Mi közöd hozzá, te nyomorék?
-Na várj csak, bekaplak a száraz kórós vázáddal együtt!
Így is lett.
A rossz idegzetű csirke, látván a barátja halálát, szívrohamban meghalt.
A hurrikán elvitte a lámpát és a vázát.
A ház azóta is üresen áll az erdőben.

majd Lizukával is alkottunk. előbb megint az enyémet. már ez is baromi erőltetett, és szánalmas, hogy az összes sztorim a szeretetről (ill. annak hiányáról) szól. az övé meg annyira jellemző. én szinte fetrengtem a röhögéstől.

szavak:
-felhő
-teknős
-meggy
-csiga
-mell(ek)
-hernyó
-madár
-hattyú
-kígyó
-pillangó

Egy város közelében lévő, csendes kis mezőn ültem a fűben. Sütött a nap, kellemes idő volt. Halvány felhők úsztak el az égen.
Meghalt a teknősöm. 2 évig volt velem.  Eltemetni jöttem őt, már megtettem. Ott nyugszik a meggyfa tövében.
Füves cigit szívok, az agyamra máris ködfelhő ült. Csiga rohant el előttem. Könnyeztem, végtagjaim zsibbadtak voltak és szédültem.
Éreztem melleim közt egy hernyó vergődését, biztos a fáról esett rám.
Pillangók repdestek a szemem előtt szárnyak nélkül, és gúnyosan nevettek rám.
Tudták, amit annyira igyekeztem titkolni. Ez pedig az öcsém halála volt. Egy madár repült egyenesen a gyomrába. A szemem előtt vérzett el, és sokáig néztem a szenvedését. Végül elszédültem. Pedig segíthettem volna. A kurva madár tovarepült, miután hosszú csőrét kihúzta belőle.

Ekkor egy hattyú ült az ölembe. Jobb szárnyát félig leszakítottam a kis ásóval, meg sem tudott mosdulni. Szenvedést akartam. Még több szenvedést.
Egy marást éreztem. Már nem tudhattam meg, hogy egy kígyó volt. Én is megaltam. Eltűnt a képzeletbeli sebzett hattyú, eltúntek a flegma pillangók. Egy madár kóstolgatta a szemeim.  Az a madár, amelyik megölte az öcsémet. De többé nem éreztem...semmit.

Lizáé (kis szexmániás, de majd meglátjátok.):

Egy meleg nyári napon két pillangó éppen isztikéltek. Pár nap múlva megszületett gyermekük, a hernyó. Pár másodperc múlva megjelent a kígyó és átcsúszott a bébin. A hernyó egyből meghalt. Szinte semmi fájdalmat nem érzett. A szülei hónapokig gyászolták, de ez senkit sem érdekelt. Az élet ugyan úgy ment tovább.

A kígyónak már nagyon dughatnéka volt, és elhatározta magában, hogy akivel elsőnek találkozik aznap, bárki is legyen az, megdugja. Blszerencséjére a csúf, ragyás, mocskos teknőssel találkozott. A teknős nem ellenkezett, hiszen még soha senkivel nem volt együtt, és kapva az alkalmon, beleegyezett.
Másnap a teknős megtudta, hogy terhes, így született meg gyermekük, a csiga [xD]. Hirtelen egy madár elkapta a csemetét és egyből lenyelte. A csigának vége! Meghalt! Kipurcant! Kampec! Soha többé nem jön vissza. De őt nem siratta meg senki.

A madár végül összejött egy hattyúval, és boldogan éltek napokat baszva és drogozva át. A drogtól megy formájú felhőket láttak a vizen, és óriási melleket mindenütt.
Boldogan éltek, míg le nem lőtték őket a vadászok.

Imádom a barátaimat, és büszke vagyok rájuk. Nem is tudom, mi lenne velem a szeretetük nélkül.

Gyáva vagyok, ki a cél elől
Fejét fogva menekül,
Rosszabb vagyok, mert sírok is hozzá.

Elfutok a szép elől,
Újra magamba, újra egyedül,
Úgysincs itt senki, és én tudom

rossz vagyok.

Meghalok
Meghalok
Szavakat dobálok
És meghalok.

Elmegyek
Elmegyek
Egyedül ballagok
Elmegyek

Elfutok
Elfutok
Hív egy más világ
Oda futok.

Megállok
Megállok
Még a cél előtt
Megállok.