(ez a bejegyzés rejtve volt, de már tökmindegy)

kitérdekeldolgok: mikor olyan dolgokról van szó, ami a passzív felet nem érdekli [és esetleg még az aktív felet sem]
pillanatrablás: mikor nem élvezed ki a jelent, hanem egy jövőbeli kreált kép miatt aggódsz, vagy egyszerűen csak "valahol máshol" vagy.

a hétvégém különleges volt, tele vágy/rakozással [eleinte Bogyi után, később a csokis-süti-muffin-kenyér után], borral, szőlővel, forró fürdővel, és szexszel + egy dugással...

szombat este szivinél aludtam, ugyanis anyucikája [:D] nem volt otthon, és így miénk volt a lakás. vittem bort, meg szőlőt, és a fejemben sok hülye kis romantikus jelenetet, csak sajnos az alkohol és a romantika [esetünkben legalábbis] nem tud együtt működni.
nagyon jó volt addig, míg a kis Maciméz olyan üüüggyesen meg nem itta majdnem az összes bort, utána rásegített egy forró fürdővel, én pedig ottmaradtam a részeg szerelmemmel, aki egyébként még részegen sem idióta, viszont járni egyáltalán nem tud...

úgyhogy elsőnek [olyan finom volt], aztán következett a dugás, és mikor ezzel szembesültem, sírni kezdtem. azért megvártam, míg a maga részéről végez, hogy neki mégse rontsak el semmit, majd lehámozta magáról, amit kellett.
elpanaszoltam, hogy én ezt nem így képzeltem el, és hogy eddig nem volt jó az estém [amin meglepődött]. kérdezte, hogy nagyon haragszom e rá, mondtam, hogy nem haragszom, csak nem érzem jól magam. ő bocsánatot kért, és én meg nem tudtam, hogy mennyire van erre szükség, azaz, hogy mennyire hibás... mondtam neki, hogy mostanában nem jövünk ki valami jól egymással, ő pedig azt mondta, hogy dehát szeret, akkor mi lehet a baj?:D nagyon aranyos volt, főleg, ahogy nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
Family Guy [Gay]-t akartam nézni, ő meg aludni, úgyhogy aludtunk, mert amúgy is eléggé ki voltunk fáradva [:D]. hajnali 5-kor felkeltem, fogat mostam, összerámoltam, majd visszafeküdtem, és a vasránap meg végig-fetrengős volt, jóreggelt-szexes,

és még mindig nem tudom, hogy milyen volt a hétvégém, mert nem volt jó, hogy részeg volt, nem volt jó, hogy csak megdugott, de végig össze voltunk nőve, és imádom, ahogy hozzám ér... ahogy babrál velem, és hogy olyan jókat baromkodtunk [csikivel megnevel, kézeltörés-fedőneve:párnacsata, satöbbi]

igen, suck volt az egész nap, pedig egyébként a szerda a kedvenc napom. hát, most jó szar volt.
Bogyóval viszont iisteni, ma egy új dolgot éreztem meg belőle, ami nagyon tetszik, és hihetetlen izgató. nem tudom körülírni, hogy mi az, de megfog, mint már amúgy is annyi rengeteg dolog, ami Bogyi. szeretem. 
 
 

 igen, néha sikerül, és ha nem is vagyok boldog, de szomorú sem, és mikor ilyen a hangulatom, megbántani is nehezebb, sőt, általában ilyenkor nem is próbálkoznak.

reggel furcsa érzéssel keltem, alig bírtam elhinni, hogy megint kezdődik a suli, és most ott is nagy a rumli, mert bontják és építik a termünket, meg még néhány többi termet is, így senki nem tudja, hogy akkor most hol lesz az óra... na mindegy, a 3 rajz a megszokott helyen volt, és NAGYON élveztem, mert végre olyasmit alkottam, ami magamnak is tetszett. volt egy adott kompozíció, amivel azt csináltál, amit csak akartál, mert a feladat az volt, hogy a munkád, készüljön bármilyen technikával [legjobb, ha vegyessel] valamilyen hangulatot, vagy érzést fejezzen ki. én arra gondoltam hogy a felszín alatt lapuló dolgokat hozom kicsit jobban elő. [nem ígérem, hogy felteszem ide, de holnap lefotózom -ma lemerült a telefonom:D- és megmutatom msn-en.] végül is nem egészen olyan lett, amit elképzeltem... hanem sokkal jobb, kicsit képregényszerű. bár az elején próbáltam az őrület felé terelni a dolgokat, de végül is, mikor láttam, hogy nem nagyon akar sikerülni, megnyugodva konstatáltam, hogy talán nem baj, ha az őrültséget nem tudom kifejezni, inkább lenne "baj", ha tudnám. szóval [Mónika nénivel kielemeztük] olyan feszült-nyugodt-szabályosan rendszertelen MŰALKOTÁS [:D] lett, és Moncsi néni azt mondta, hogy a képzelőerőm szinte nem is ismer határokat, mégsem vagyok elmebeteg. [*BÜSZKE]

holnap göndör hajjal megyek iskolába, mindenki hatalmas örömére, ugyanis ha göndör a hajam, belém bújik Lucifer, de mint tudjuk, ő is angyal [volt?], úgyhogy... "félig ördög, félig angyal, félig rossz va..." bocsi. csak vicceltem. :D
szóval mindenkinek az agyára megyek majd [és őszintén szólva már ma is bemelegítettem..], de hát kit érdekel, nekem jó lesz, és az a lényeg, nem? de. na.

párkapcsolati problémáim jelenleg nincsenek, és OK, hogy fiatalka [:D] vagyok még, de én azzal a Kis Majommal képzelem el az egész életem, úgyhogy még most semmilyen probléma nem kell. 
és MÁS: alig várom a születésnapomat, egyrészt a piercing miatt [ami szerintem akkor is fülbevaló], másrész a torta miatt, a +kilók miatt, esedezem a jó időért [hogy felvehessem a gyönyörű szép új cipőm], azért is várom, mert április 8-án egy évesek leszünk, ami [mondhat bárki bármit] nekem fontos. fontos nekem az az egy év, amit eddig vele töltöttem, fontosak az érzések, amiket mióta megismertem, őrzök, és tényleg nem az 1 ÉVen van a hangsúly, hanem a pillanatokon, perceken, órákon és napokon, mikor jobb voltam vele magamnál [és mikor rádöbbentem, hogy a képzelőerőm mégsem határtalan].

mostantól minden napból kiragadok egy mondatot, ami vicces volt, de legtöbbször elfelejteném [nem mindet és nem minden esetben, de a mait biztosan, úgyhogy írom is]: 
 étkezési szokásokról volt szó, a Bogyiét röviden-tömören szemléltettem: "Ő megfogja, bekapja-nyeli..."

mostanában egyre többet hallom, hogy az a fél irányít egy kapcsolatban, aki kevésbé szereti a másikat, vagy kevésbé kell rá támaszkodnia... szar saját bőrön tapasztalni.
lelkére kötöttem, hogy hívjon azért, de hát miért is tenné? mindegy, ő tudja, én már nem bírok létezni a féltékenységemmel és a hisztériámmal. magamat utálom, amiért rá vagyok dühös, mert hülye vagyok. nem tudom, mi lehetne a megoldás, csak azt tudom, hogy nem akarok minden hasonló alkalommal arra gondolni, hogy biztos van ott egy csaj, akivel elég jól kijönnek... és tényleg nincs bizalom, de ez nem az ő hibája, senki felé nincs bizalmam. sajnálom.

tényleg bocsi, csak mostanában egyre kevésbé van kedvem élménybeszámolót írni, főleg, mert nincs túl sok publikus élményem. 
a suli SZAR, az osztály SZAR. a napjaim fényesebb pillanatai, ha dohányzok, kv-zok és ha Bogyizok.
egyre többet tv-zek, imádom a szerdát, mert Jóban Rosszban, BK, Dr. House, meg Született feleségek van, és ez már egyszerűen SZÁNALMAS. 
tegnap bowlingozni voltunk a csoporttal tesióra keretében. mivel én még bowling-szűz voltam [és nem igazán őstehetség], bénáztam egy jódarabig, de egyébként tetszett, és nem tudom, hogy mondják, de én voltam az első, aki egyből leütötte az összes bábut. [!] :D
 

[ja, nem fogok túl gyakram írni osztálytársakról, mert nem érdemlik meg, és amugy is foshalmazok ;] lehet, hogy kicsit nárcisztikus vagyok, de egyébként nem igazán, mert Bogyót sokkal jobban szeretem magamnál. mondjuk magamat is inkább Őmiatta próbálom elfogadni. a dolgokat, amik a születésem óta az enyémek, szeretem magamban, a többivel pedig, amivé fejlődtem [főleg fizikailag + a szocializálódás], még nem kötöttem békét.

szóval elég jól megvagyunk Bogyóval, és 3 napig fájt a torkom, mert voltak dolgok, amiket csak gyűjtöttem magamba, de nem mondtam neki. aztán így fokozatosan sikerült, és már minden OK. leglábbis velünk. a szexuális életünk is fejlődik, ez is külön boldogság számomra [és számára is. :D]
holnap megy az apukájához, aztán majd vasárnap, vagy hétfőn jön, de megigérte, hogy viszi az ingyenes telefont, és majd hívogat. (:
már egy ideje növeszti a haját [és már egész nagy], ugyanis rasztát akar, ilyesmit [ a hossza a lényeg, mert ilyen rövidebb félét akar, talán még ennél is rövidebbet...]

 [sűrű bocsi, aki a képen szerepel, igaz, nem magyar oldalról szedtem, de ha megtalál, és szeretné hogy leszedjem, szóljon (; ]
nekem egyáltalán nem jön be a raszta haj, szerintem olyan, mint a száraz kutyakaki [kövezzetek meg], és mondtam Bogyinak, de ő akarja, szóval áldásom rá. csak hiányozni fognak a kis angyalkafürtjei :( ezért sajnos kénytelen vagyok RENGETEG mennyiségű képet készíteni Róla. leginkább a fejemben [csinálok képet], mert majd mikor kidörzsöli a pofám a néhai haja [mert a raszta már nem haj, hanem csimbók], eszembe jut, milyen volt, mikor még simogatta...
de mondtam neki azt is, hogy ilyen hátdörzsinek majd jó lesz, nyomok rá egy kis tusfürdőt, és mehet a sika-mika. ilyenkor a szája elé teszi a mutatóujját, és olyan rendíthetetlenül mondja, hogy CCCSSS, meg PPSSZTT és CSSITT, nagyon édes. nem baj, én kakihajjal is imádni fogom. :D

mellesleg én is szeretnék valamit már egy ideje, ami meg Neki nem tetszik, de remélem, hogy majd megbarátkozik vele. megnyugtattam, hogy ha nagyon nagyon nagyon nagyon nem lesz jó, kiveszem, de mivel már van hasonlóm, remélem, nem lesznek problémák... 
  :erről lenne szó 

mivel április 2-án szülinapom [ami mellesleg a tavaszi szünet első napja is], elhatároztam, hogy akkor csináltatom meg, és nem félek [még], HAHA!

na mára ennyi, remélem, kielégítő volt a bejegyzés, ha meg nem, vannak "remek" pornóoldalak (; 
ja, és mégvalami, a képeket nem tudtam volna felrakni Bazsí nélkül, ezért nedves köszi Neked:D

(ez a bejegyzés rejtve volt, de már tökmindegy)

Stephen King Lisey története c. könyvét elolvastam, de nem lett a kedvencem. 

pénteken elég furcsa állapotba kerültem, és úgy éreztem, mintha tönkre ment volna a kapcsolatunk Bogyóval. nem tudom, hogy hogy, vagy miért, mondtam neki, hogy több figyelmet igényelnék, több puszit, és bújást. szombat délután óta együtt voltunk, és már egy rossz szavam sincs (: tegnap is, meg ma is szeretkeztünk, a mai különösen jó volt, de tényleg, még sírtam is közben.

de ááá valami megint nem OK velem, ha nincs mellettem mindenféle hülye gondolatom támad, és NAGYON SZAR! de ha itt van, minden OK, és boldog vagyok... talán ennyire függővé váltam? 

a töménytelen mennyiségű KURVA reklámtól készülök megbolondulni, ma egy kicsit túljátszottam az ördögszerepet, néhány osztálytársam nem is tudom, milyének hisz engem, de legszívesebben... valahogy lehorzsolnám a bőrüket, hogy csípjen, aztán megforgatnám őket csalánban, majd kicsit bevizezném őket, és nem sajnálnám róluk a sót [; 
Bogyóval jót dumcsiztunk, de nem találkoztunk...
 

postoltam, de csak én láthatom, mert Bogyó nem szeret arra gondolni, hogy a szerelmi életünkbe egy kicsit bárki bepillanthat, akinek van nete, és a blogomra téved. igaza van, ez tényleg csak kettőnkre tartozik, szóval lesznek bejegyzések, amiket csak én tudok majd látni [és szivinek megmutatom, ha akarja], viszont írok Neked is, Bazsi, és nem változik nagyjából semmi (:

(ez is rejtve volt, ez is tökmindegy)

eltelt a hétvége, ami nem egészen váltotta be a hozzá fűzött reményeket [:D] és most megint mókuskerekezés a birkaképzőben. 

Bogyóval újdonság kell, a 3. szinten vagyunk, és most toporgunk kicsit.
[az első szint a kapcsolat legeleje volt, úgy 2-3 hónap. aztán valami történt... az után mikor Judit összeadott minket. utána valahogy mindketten éreztünk, h új szinre léptünk, erről írtam is akkor. és a harmadik, mikor elvesztettük a szüzességünket egymással.:D]
  néha olyanok vagyunk, mint egy, már összeszokott házaspár. például ma mutatott egy dalt, ezt: 

 és annál a résznél, hogy " I keep a journal of memories..." nos, hirtelen nem tudtam, mi az a journal, és erről eszembe jutott, hogy kaptam ma egy kettest angolból. rám nézett, mosolygott, és azt mondta: ja, hogy ez arról jutott eszedbe, hogy nem értetted a szöveget!?. valami olyasmit mondtam neki, h milyen jó, hogy így tudja. mert hát, úgy tudjk megismerni a másikat, ha figyelünk rá. szóval ez azt jelenti, hogy Bogyó figyel, bár ezt eddig is tudtam, úgyhogy gőzöm sincs, minek tépem itt az ujjaim.:D

és mutatott egy másik dalt is, amire aaannyira finomat pusziszkodtunk, rég volt már ennyire jó együtt, vagyis nem annyira régen, csak na, ez jót tett.:D
egyébként ez a bejegyzés inkább most csak magamnak szól, és azért írom, hogy ha később visszaolvasom, könnyebben fel tudjam idézni az ilyen apró, édes pillanatokat.:D
ja, a dal: 

nem tudtam, mi legyen a bejegyzés címe.

fárasztó nap, fárasztó rajzóra, eső, ami valamennyire legalább feldobott, meg a kávé [mostantól kv], ami ha nem is életet mentett, de sikerült ébren tartania.

Szőke [róla még nem írtam, de neked már meséltem -asszem-] becsajozott Valentin nap előtt, a lányt nevezzük mondjuk Andinak. a suliba jár. nem sokszor láttam még őket nyalakodni, de ha elmegyek előttük, Szőke bámul. szíve joga, csak nem értem... mindegy.

a SK könyv még mindig szupper, 'kedvenc könyv-gyanús'. eddig a kedvencem John Grishamtól a Siralomház volt, de... majd meglátjuk, végül is annak az utolsó 50 oldalát végigbőgtem, és egy kis időre élőhalott lettem [de aztán kialudtam].

ma haza akartam nézni anyáékhoz, lassan 2 hete nem találkoztam velük. szerettem volna megnézni a kiskutyikat, akik már nem is tudom, mennyi idősek, de már szaladgálnak, ÉS  rendes kaját esznek. nem utolsósorban pedig holnap művészettöri, és kapom majd a karót, mert nem viszem a füzetem -ugyanis otthon van-.
ja, egyébként azért nem mentem haza, mert Bogyóka tesi óra előtt telefonon azt mondta, hogy tudunk találkozni egy kicsit [4től fél 5-ig], úgyhogy maradtam.

ööööm, unom ezt az egész mókuskerekezést, meg alsóbbrendűséget [mert én egy szaros diák vagyok, a pofám meg lapos]. miért kell az embert évekig kínozni?, és HA-HA, nagyon ügyesek a próbálkozások, DE nem fog összejönni, hogy én ehhez a rendszerhez még asszisztáljak is. szóval most én idéznélek téged: FUCK THE SYSTEM!

a hétvégék akkor jók, ha kipihened a hétköznapok fáradalmait, de ez azért már túlzás. a tegnapi és a mai napom is rohadtul egyforma volt, a tegnapra alig emlékszem.
felkeltem reggel, tv-ztem 2-3 óra hosszát, lezuhanyoztam, reggeliztem, gépeztem kora délutánig, amig nem jött Bogyó. ő este elment, megint a géphez ültem, aztán lezuhanyoztam, és elaludtam a tv-n.

ja, csütörtökön furcsa álmom volt, és kár, hogy csak álom, ugyanis nagyanyám keltett benne, mint ahogy minden reggel teszi fél 7-kor, igen ám, csak ezúttal azt mondta, hogy ha nincs kedvem, nyugodtan maradjak itthon egész héten, nem kell iskolába mennem. 

a szombati álmom félelmetes volt, nem olyan, ami megijeszt, hanem olyan félelem, amitől úgy igazán félsz, de nem rettegsz. szóval nálam egy ilyen dolog a tenger és az óceán, az az elképzelhetetlen mélység, az óriási halak, meg cetek, cápák, meg delfinek, meg bálnák és a sok titok. [igen, tényleg rímelt]. az álmot magát nem írom le, teljesen felesleges, egyszer talán lefestem, vagy rajzolom, még nem tudom. formákkal meg színekkel jobban tudnám szemléltetni a "látványt", már ha volt ilyen az álomban, az érzést meg nem tudom megmagyarázni, de még mindig különös érzés lesz úrrá rajtam, amikor eszembe jut...

na és akkor ma, azaz: hétfő

suli. ami említésre méltó, az az irodalom óra, amikor valahogy [nem figyeltem, olvastam] szóba jött az egyenlőség, meg a rasszizmus, fajgyűlölet. heves vita alakult ki a fogalmakrók, hogy mi is az a pénz, mi a rasszizmus, és mi az egyenlőség, én pedig figyeltem a reakciókat és hozzászólásokat. érdekes volt hallani az osztály fehérfűzős-acélbetétes-borotváltfejű-gárdistaáját, meg az osztály sokat olvasott-de fórumon és plázán felnövő szőkenőjét, ja és a többi - a vita szempontjából- jelentéktelen, semmi-érvekkel és hozzáfűzésekkel közbeszóló egyéneit. egyszer szóltam közbe, és azt tanácsoltam, hogy halasszuk el a vitát úgy 40 év múlvára, és esetleg egy osztálytalálka keretében megbeszélhetjük. nem hiszem, -vagyis, ez világosan látszik,- hogy még nincsenek átélt tapasztalataik [ahogy nekem sincs], és amit mondanak, az még nem saját vélemény. de az is tök mindegy lett volna, ha nem szólalok meg, mert már annyira belemerültek a veszekedésbe. na mindegy, én jót mosolyogtam. :D

amúgy föci 4-es, matekon kompetencia-szerűség, ami jelentéktelen volt, még az én kettes matekommal is könnyedén megoldottam, angol szódoga elhalasztva, bioszból tz [3-masban reménykedem], és kb ennyi.

sokat olvasott szőkenő barátnőm elhozta nekem A könyvet, amit annyira el akartam olvasni, és most végre...
Stephen King- Lisey története.
a Libriben láttam meg, elolvastam a tartalmat, úgy gondoltam, hogy valahogy muszáj megkerítenem, hát sikerült.
eddig még nem csalódtam, tetszik, és tényleg bensőséges, meg találtam benne 1 [vagy 2] mondatot, amit ki is írtam:

"Manapság az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a megértésnek, miközben senki sem érzi biztonságban magát."

szerintem a megértés az egy olyan dolog, amit nem lehet elvárni senkitől, mert az ember vagy meg tud érteni valamit, vagy nem. én igyekszem inkább az elfogadásra koncentrálni, mert egy kis akaraterővel bárki képes rá, és nem is lenne nehéz, csak valamiért most mégis az. 

egyszer apám megkérdezte [nem olyan régen, 1-2 hónapja], hogy szeretem e Bencét. azt mondtam neki [őszintén], hogy: nem tudom. ha nincs velem, akkor érzem, hogy hiányzik, de nem érzem folyton, hogy húú, mennyire szeretem őt, viszont ha hozzá bújok, és itt van velem, világosan tudom és érzem. erre apám azt mondta: na! igen, ez lesz az (:

egyébként folyamatosan tapasztaltam eddig is, de főleg mostanában jövök rá, hogy az agy mikre képes. az emberek baromi hitelesen csapják be saját magukat. tudattalanul. na ez az igazi szar, mikor nem is tudod az eszeddel, hogy átcseszed magad...

na jó, mostmár baromi okos voltam.
 

igazából csütörtökön lett a kedvencem, mikor Bogyiéknál voltam, és Ági hallgatta, szivem meg elkezdte énekelni, aztán táncoltunk rá, és olyan romantikus volt. :D
úgyhogy ez már a 2. kedvenc közös dal.:D [első az All my loving a Beatlestől]

Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó
A pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.

a mai napom olyan változó volt, egyrészt örültem a jó időnek, másrészt pedig egész héten minden ellenem játszott, és ez a péntek is csak még egy döfés volt a suliban...
az egyetlen sikerélményem tervezés órán volt, mert megszállt az ihlet, és oda-vissza voltam magamtól. haza akartam hozni a munkám megmutatni Bogyónak, meg apáméknak, de ott felejtettem.

utána siettem Bogyókához, aki meglepi-sütivel várt, és finom volt, de a mandulás-salátája akkor is verhetetlen. egyébként új nevet kapott a kisszivem : EgómuffIn. nem kell érteni.:D [in utero, in muff-->muff in.:D:D] az egó magától értetődő volt, ugyanis miután megjegyeztem, hogy mennyire kis édes, 100 wattos mosolyjal, fülig érő szájjal mondta az egoista cukiságait, ilyenkor [is] annyira kis angyal.:D

szóval szívás volt a nap, egészen, míg Macimézhez nem mentem.

Gondolatom feléd szalad,
Mint erdőben az üldözött vad,
Ajkam sajog, várja tied...
(Gondolatom feléd siet)

Gondolatom cikáz feléd,
Mint ki elvesztette eszét,
Kezem úgy ég, várja tied...
(Gondolatom hozzád siet)

Gondolatom feléd rohan,
Ajkam fájja, tied hol van,
Fájja kezem, fájja bőröm,
(Gondolatom feléd küldöm)

Hogyha hallod, amit érzek,
És vágyaim hozzád érnek,
Gondolj arra, hogy szeretlek,
És vágyaim megpihennek.

szeretem úgy, ahogy van, tovább nem ragoznám. (:

...mondd, hogy NYALD A Puncim, KANDISZNÓ" [Már megint egy dilis amcsi film]
Bogyókával néztük, és már az elején levágtam, hogy a Csaj nem jár egyedül c filmet koppintja, és NAGGYON gáz volt, még a szinészek is hasonlítottak. 
lassan fél órája próbálok értelmes szöveget lenyögni a színésznőkről, meg az ő egyforma melleikről, de inkább hagyom a picsába.:D

szóval Bogyikám beteg lett, és én mentem ápolgatni puszi -és szeretetterápiával, ami szerintem a leghatásosabb gyógymódok egyike.:D kihalna a gyógyszeripar, ha az emberek ráébrednének erre.:D
sokat dumcsiztunk, megbeszéltünk dolgokat, amiket meg kellett, meg olyanokat is, amikről szimplán csak jó volt beszélni, és mikor a házasságra került a szó, felvilágosított, hogy mi már férj és feleség vagyunk nyár óta. tudom, csak a dátumot nem, ami majd a házassági évforduló miatt kell, ugyanis hamarosan elérkezik.:D tudom, hülye vagyok, de én szeretem az időpontokat és évfordulókat.

a magyar fogalmazásom 5 4 4 lett, és ha nem írom úgy az 'ö' meg 'ü' betűket, ahogy, meg esetleg jelzem, hogy melyik művet elemzem, akkor mind 5-ös lett volna. ez olyan bosszantó, mert nem szoktam négyeseket kapni fogalmazásra.
amúgy az 5-ös a tartalom, egyik 4-es a nyelvhelyesség [4 kurva pontlevonás miatt], a másikat meg nem tudom.

Lizuval csökkentjük a cigiadagunkat, mert míg nem cigiztem, 6 kilométereket futottam, most pedig ha 10 percet kocogok, kiszakad a tüdőm. kicsit gáz. szóval szünetekben, mikor bagóznánk majd kártyázunk és társasozunk.:D

amúgy megint megjött, és nem tudom minek, ugyanis alig több, mint 1 hete múlt el. kurvajó.

boldog vagyok néha, és fura. egy halom új dolog jön. úgy emberek, új érzések, és nem érdekel az egész, csak hogy Bogyival együtt maradjunk.
még elég kis szar vagyok, de azért fejlődőképes. a mai nap nagyon szép volt, de máris hiányzik.
új cipő [ill szandál] a humanicból, magassarkú [kb 10 centi], zöld-barna, apróvirágos, és kényelmes.
életem legszarabb filmje: Rekviem egy álomért. ha életed legszarabb filmjét keresed, akkor ajánlom, de ha nem ez a helyzet, akkor ne nézd meg:D
holnap indul a mókuskerék. megint. pszihót akarok, még most lesz a 2. kihagyott hét, de már nem birom:( majd csak márcus 2-án kell menni.

nem érzem, hogy szeret, inkább csak azt, hogy elege van belőlem. régen még imádta, ha hozzábújok, most meg mosolyog egyet, és nézi tovább a tv-t.
szexuális életünk megint nincs egy hete, mert még mindig megvan. ha holnap se múlik el, esküszöm, elmegyek a nődokihoz.
nem ért meg. magyarázok neki, és a képembe röhög, hogy "de hülye vagy". régen kiegészítette a mondandómat.
régen annyira szép volt minden, és muszáj valaminek történnie, mert nem érzem szeretve magam, és én így nem tudok vele együtt lenni.

Ma vagyunk 10 hónaposak, és arra gondoltam, hogy milyen érdekes lesz pár hónap múlva, mikor már a második tavaszunkat és nyarunkat éljük együtt.
Mikor megcsillan a szeme, és rám néz, nem érzem a súlyát a hétköznapoknak.

mikor valaki elég csúnyán elintézi magát piával, általában mindig megfogadja ezt.:D

e bejegyzés előtt írtam egy másikat is, csak fos volt a net, vagy nem tudom micsoda, és nem mentette el, és kurvaisten.
szóval arról szólt kb, hogy pénteken [tegnap] Lizáékhoz megyek Monostorba, merthogy Bogyikám Rocksuli koncerten lesz [én 1x voltam rocksulin, és szépvolt, jóvolt, de elég volt, nem az én világom ez a koncertezősdi].
ööm, el is mentem tegnap Lizáékhoz, pedig minden azt sugallta, hogy nem kéne.
 

1 órát fagyoskodtam a buszmegben.
rossz buszra szálltam, de egy kedves néni segített nekem, miközben Lizát nem tudtam elérni telefonon. mondjuk annyira nem volt kedves, mert nem kérdezett semmit, hogy mit tanulok, vagy egyáltalán mi a nevem, csak Lizáékrol kérdezett, hogy ő nem ismeri őket, mert biztos bevándorlók, ő meg tőzsgyökeres. OK, és hova szarjak?

aztán sikerült megtalálni , meg elérni Lizáékat, és le se cuccolhattam náluk [a csizmám teljesen átázott, a telefonom készült lemerülni, és mint kiderült, meg sem volt beszélve, hogy én ott leszek egyáltalán...], mert egyből mentünk a Rózsába, ahova BIZTOS, hogy nem megyek soha többet.:D

nem voltunk sokan: Lizu, Lacus [a barátja], Csuka, meg asszem Misinek hívták a másikat.
el is kezdtük az ivászatot 1-2 berentzennel, meg sörrel. eddig OK volt minden, jökjót táncoltunk, szórakoztam kicsit a fiúkákkal, Lacussal is, de nem volt semmi.

rajtunk kívult volt még 2 srác, nem a mi korosztályunk, olyan huszonévesek, az egyik az elejétől kezdve teljesen laza volt, kacsingatott, meg szemeztünk. egyébként nem volt jó pasi. idő közben került belém még 1 berentzen, meg egy kék abszint.
szoval táncolni, meg dumálni kezdtünk, de sütött róla, hogy kamugép, meg erőszakos.
mikor ott akartam hagyni, elkapa a karom. próbálta "kedvesen", de megértettem vele, hogy nem kedvelem az erőszakot, idegenektől.
mondtam neki, hogy üljünk le beszélgetni, mert még egymás nevét sem tudjuk.
elmondta a nevét vagy négyszer, de nem emlékszem rá, azt tudom, hogy Tóth volt. fél éve katona, 6 éve dohányzik, van egy öccse, 26 éves, és a pultos csaj, Melinda a szomszédasszonya. király.
én elmondtam neki, hogy Petra vagyok, és hogy komoly. hirtelen úgy gondolta, hogy fizetnie kell nekem valamit, úgyhogy kaptam valami szart, amit ribanckoktélnak hívnak, piros, és valami szörp van az alján. szar volt, de megittam.
ez után próbáltam a szemébe nézni, de nem találtam, kezdtem szarul lenni.
vissza mentünk táncolni, és érdekes módon nem tapizott, csak a hasamat fogta, viszont próbált megcsókolni. azt mondtam, hogy nem, és elhúztam a fejem.
2 puszira emlékszem, az egyiket az arcomra adta, a másikat a nyakamra.
már rohadt szarul voltam, hányingerem volt, és kiültem a Rózsa elé a lépcsóre, hányni.
kijött a Katona [mivel a nevét nem sikerült megjegyeznem, ha akartam valamit, azt mondtam, "Hé, katona", és ebből értett], de Liza visszazavarta, és emlékszem, hogy veszekedtek egy kicsit, de lényeg, hogy eltakarodott.
egyébként egész este alatt fárasztott a Katona ilyenekkel, mint "Kik ezek?" [a barátaimra próbált utalni], meg "Miért vagy velük?" "Ők egy nagy nullák", és jól le is basztam, amiért így beszél róluk, hát kinek képzeli magát?
nem tudom, hogy miért, de többször is kérdezte, hogy "Te hülyéskedsz velem amúgy?" mondtam neki, hogy persze, mit gondolt?:D

Lizáékhoz eljutni fullrészegen a 2. legnehezebb dolog volt a tegnap este folyamán, egyik oldalon Liza támasztott, a másikon Lacus, azért menni bírtam, de csak összegörnyedve, mert rohadt hányingerem volt.
nagy nehezem sikerlt oda érni, és a kisházban aludtunk, ugyanis, mint ahogy már említettem, a szülőknek fingjuk se volt, hogy én ott alszok. egyébként nem engedték volna, a múlt év végi balhénkért Lizával.
a kisházban volt fűtés, de nem volt azért gatyarohasztó meleg, a csizmám, meg a zoknim ugye átázva, megkértem őket, hogy vegyék le, meg hogy rakják fel a telómat tölteni.
nem bírtam aludni, és olyan rosszul voltam, hogy komolyan azt hittem, ki fogok nyúvadni, szóval elkezdtem magam hányatni, de nem jött sokminden.

lekéstük a buszt reggel, amivel jnni akrtam vissza, hála Liáéknak, amiért annyit tetvészkedtek. de szükségem volt rájuk, mert nem tudom az utat a buszmegig.
szóval elment a 6:45-ös busz, és én meg a másik buszmegbe bentem, mert onnan indult legközelebb, 8:10-kor egy másik. több, mint egy óra fagyoskodás után sikerült felszállnom, és átvészelnem az utat hányás nélkül Debrecenig.
aztán apám jött értem a buszvégre, akit most kicseszettül utálok, mert úgy tnik, elbaszta a ma estémet. nála akartam aludni Bogyival, és le volt beszélve, csak nagyanyámék hisztit csaptak, erre apám kitalálta, hogy mégsem volt lebeszélve, és hogy nem is aludhatok ott, úgyhogy mindenki tudtára adtam halkan és szolidan, hogy DÖGÖLJENEK MEG, és asszem Tünde néninek lesz egy telefonja ezek után. szóval most megzsarolok mindenkit, mert ennyi nekem is JÁR, hogy 2 hetente 1 napot Bogyikával aludjak, és ha ezt nem kapom meg, akkor kurva agresszív leszek. mint most.

na, elintézem ezeket a szarságokat.

Bogyikám pár perccel ez előtt mondta, hogy szeret. ritkán mondja, de akkor őszintén, nem csak úgy megszokásból.

szar volt a suliban. miért nem röhög mindenki, amikor jó kedvem van? na jó, igazából tudom, mert kibaszott hülye nyalógépek, és gyomorig felnyalnak minden retek szadista tanárnak.

míg megvan, Bogyi bónusz erotikát kap, minden nap mást, minden nap újat, és eddig bejött. jót tesz nekünk.

mához 2 hónap múlva 16 leszek. bár úgyis elmúlik, 1 napig tart, 60 év múlva elfelejtem, VISZONT ha minden igaz, és nem emlékszem rosszul, akkor a szülinapom lesz a tavaszi szünet első napja, tehát NEM KELL ISKOLÁBA MENNEM A SZÜLINAPOMON, és ha tényleg így van, akkor köszönöm Neked, te kurva, szar suli (:

este valahogy leragadtam a tükörnél.
és utána sosem jövök el tőle vigyorogva.
néha egész jól érzem magam a bőrömben, csak van, hogy rámtör a nyomorékérzet.
eddig úgy gondoltam, hogy a kreativitásom(!) meg a tehetségem(!) kárpótol a kölsőmért, de egyre inkább azzal találom szembe magam, hogy " ki a fasznak kell egy összezuhant lelkibajos művészpicsa?". na jó, mondjuk a párválasztást asszem, egy időre letudtam, de attól még így érzem magam, viszont csak méginkább nő a szememben Bogyi, hogy rám tud úgy nézni, és hozzám tud érni úgy, hogy ne hányna pofán [szívből remélem, h ezt a postot semmiképp nem olvassa soha:D]. (azért narancssárgával, mert ez nem a szerelmünk és kapcsolatunk része, csak az egyéni, és ÁTMENETI szar kis problémám. és nyugi, csak magamnak magyarázkodok, mert ilyenekért van BŰNTUDATOm, hogy mikor drága Bogyikám szóba kerül, nem pirossal írom a nevét. úristen.)

na mindegy, azért van sok tervem, csak a gyakorlatba való átvitel, ami igen lassú folyamat Nálam, és ezért akad minden,
és nemigaz, hogy ma kell utoljára mennem pszihóhoz. :''(

olvasd amíg lehet (bár nem veszítesz vele semmit), mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy mikor újra helyrezökkenek kicsit, törlöm a bejegyzést.ha a blogomra nézek, nem akarom megint, hogy az eszembe jussanak ezek a szarságok.

ja, és megint rohadtul eldobhatónak érzem magam.

fura/jó a kedvem.
más, mint általában, vagyis ilyen még nem volt.
nem érdekel, mi lesz a jövő héten, nem érdekel a suli, a szex, hogy a csizmám tönkrebaszta a só, asszem, mindezt a blogolvasás tette velem. nem a saját blogomé. ja, meg a scorpions.

eszembe jut az öngyilkosság. hogy milyen jó, hogy élek.
még mindig nem OK minden, meg néha nem gyengén kiborul a bili, de összességében mégis örülök az egész életemnek.
igaz, hogy elcseszek egy halom lehetőséget, meg helyre kellene hoznom halom dolgot, meg néha tudatosan is elbaszok helyzeteket, dehát a magam módján mindig is kicsit "selejt" voltam.:D

pl rondán beszélek. annyira természetesen használom az olyan gyönyörű szavakat, mint pl az "elbaszni", vagy "megszopni", meg ezek különböző ragozott változatait, hogy néha még én is meglepődök magamon. na mindegy, engem igy kell szeretni.:D

ja a tegnapi bejegyzésem.
Bogyikám jött. épp időben, mert már majdnem elértem arra a pontra, mikor füstöl a fülem, és aznap már semmi esély nincs a jobb kedvre, megy úgy semmi másra se.
inkább nem is írom, mennyire jót szeretkeztünk (nem mintha nem tudná), mert "ó, de miért kell ilyeneket leírnod?"...
és ami még fontosabb, hogy újra láttam a szemében a szerelmet. mint az elején. régen mindig így ragyogott a szeme, mikor rám nézett. már mostanában nem, és néha tényleg kétségbe ejt, hogy akkor most mivan, de OK, így már jó.:D

ma nálunk voltunk, és tökjó volt, megsimiztük a kiskutyákat (merthogy születtek, 2 lány, és 14 naposak). nagyon kis tündérek. meg építettük hóufót, aztán inkább hógolyóztunk, amiben én különösen béna vagyok, szóval meg is lettem fürdetve, de nem baj, úgyis rég fürödtem, mármint hóban.:D

Bogyi még nincs itt...

aa helyzetem stabilizálódott...
eltűnt 3 hét pókhálója Onnan.

ma pszihonénis nap volt. Ő egész napra igazol. Bogyiéknak nem volt suli tegnap se, meg ma se, a sulijuk javítja a központikat. (: nálunk nincs, mert hozzánk nem kell a központi.
szóval megbeszéltem mindenkivel, akivel csak kell, hoogy Bogyiéknél legyek ma, úgyhogy nem voltam suliban, ééééés ISTENI volt ... csak fárasztó, be is vágtam a szunyát, de Bogyi angyalka volt, mert hozzám bújt, míg elaludtam, utána elment gyakorolni (szaxi), és mikor felkeltem, akkor is mellettem feküdt. nagyon aranyos volt, és sajnálom, hogy nem jött össze a 3. menet... :D

ésésés megfigyeltem, merthogy 5-kor meg edzésre ment, és 4 fele elkezdtett készülődni, hozta be az erkélyről a bicikliét, stb, és tele volt energiával, máskor meg kicsit olyan unottas, vagy nem is tudom, gondolom, ő is belefárad a hétköznapokba.

egyébként kb most végezhetett az edzéssel, majd úgyis hív, és ááá. szeretem.

én meg..nem tudom, én nagyon fáradt vagyok.:D